Anyám nem hajlandó beismerni, hogy tönkretett. Miért nem érzi a súlyát?

Szia Kérdező!

Mintha csak én írtam volna a történetet!

Édesanyád nem érti meg, hogy egy 5 éves gyereknek nem a saját hibája, ha elhízott lesz. A szülő felel érte, ő étkezteti, neki kellett volna odafigyelnie, hogy miből mennyit eszel.

Leírom a saját sztorimat.

Én az óvodában nagyon vékony voltam, már a védőnő is írt a szüleimnek, hogy vészesen sovány vagyok. Pedig rendesen ettem, néha édességeket is, mert anyum élelmiszerboltban dolgozott és hetente 1-2 alkalommal mindig meglepett egy Kinder tojással, csokival vagy cukorkával. Csakhogy ugye az óvodában, főleg tavasszal és nyáron az ember rengeteget fut, szalad, mozog a többi gyerekkel, így nem híztam, sőt fogytam!

A problémák az általános iskolában kezdődtek. Ugye egész nap ülni kellett, otthon leckeírás, vacsora, fürdés, alvás. Hetente 1 vagy 2 alkalommal volt testnevelésóránk, ami kevés volt ahhoz képest, hogy az oviban egész nap mozogtam a többi gyerekkel. Elkezdtem hízni. 8 évesen már 44-45 kg voltam. Katolikus általános iskolába jártam, és a tanárok és a diákok is folyton megaláztak a súlyom miatt. 8 éven át maga a pokol volt az életem. Bár nem a kórósan elhízott kategória voltam, hanem csak egy kicsit duci.

Anyu persze mindig olyan kajákat csinált, ami minden volt, csak nem diétás. Bő olajban kisütött krumpli, sütik, vacsorára zsíros kenyér.

4. és 5. osztályban voltam az abszolút "mélyponton", már 60 kg voltam. Anyu nem fogta fel, hogy neki köszönhetem a hízásomat, mert hiába akartam én üresen zöldséget vagy gyümölcsöt vacsorázni, ő nem engedte, mert hogy azzal úgysem lakok jól. Nagymamám nyaranta szintén tömte belém a kenyeret, hiába mondtam, hogy nem kérek.

Nem kaptunk rám nadrágot. Egy alkalommal a boltban anyu mindenki előtt leégetett, elkezdett hangosan ócsárolni, hogy milyen egy "dagadt madár" és "hájas" vagyok. Még az eladónő is gúnyosan vigyorgott. Ekkor voltam 9 éves.

A suliban nemcsak az osztálytársaim csúfoltak, hanem az egész iskola, beleértve a tanárokat is (katolikus iskola volt ugye, és én azóta a legálszentebb vallásnak tartom a katolicizmust). Ott rúgtak belém, ahol tudtak. 5. osztály után sokat fogytam, szinte már a normál kategória volt az alkatom, de akkor kezdődtek el igazán a csúfolások. Tudniillik magasságban is elkezdtem nőni, és ezért nagydarabnak látszottam a seggdugasz osztálytársak között. Az 5. osztály utáni nyáron a magasságnövekedéssel egy időben elkezdtem menstruálni, és egy ismerős azzal riogatott, hogy csak most fogok igazán hízni a nőiesedés miatt. Nem lett igaza. Szabadidőmben fekvőtámaszokat, felüléseket csináltam, így igyekeztem kompenzálni, hogy a szüleim nem voltak hajlandóak normálisan étkeztetni.

Hiába fogytam sokat, 6. osztályban minden ott folytatódott, ahol 5. végén abbamaradt.

6. után szintén fogytam és megint nőttem. Nem hagyták abba a g.enyózást, sőt, a 7. osztályban volt a biológiatanárnak egy olyan beszólása, amire életem végéig emlékezni fogok. Egyik órán a fogyókúrára terelődött a szó. A tanár elmagyarázta, hogy miből, hogyan lehet fogyni. Egyszer csak rám szegezte a sunyi tekintetét és megkérdezte: "Eszter, felhozhatlak példának?" Az egész osztály rajtam röhögött, én köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Óra után jutott eszembe, hogy az egész osztály előtt lazán beégethettem volna a következő beszólással: "Hozza fel példának a kedves édesanyját, tanár úr!"

De nem tettem, mert én magatartásból mindig jó voltam, soha nem kaptam 4-esnél rosszabb jegyet belőle felső tagozatban és nem akartam egy szaktanári figyelmeztetéssel gazdagabb lenni.

A 8 év maga volt a Pokol. 8. osztály után nagyon sokat nőttem még, ekkor értem el a mostani, 174 cm-es magasságomat. Ekkor a maradék néhány felesleges kiló is eltűnt. 55 kg voltam.

Mindezt azért írtam le, mert átérzem a helyzetedet.

Remélem, sikerül valahogy feldolgoznod, és nem cipeled Magaddal egy egész életen át, mint ahogy én fogom...

27/L

Azért, mert lehetséges, hogy nem annyira tett tönkre, mint amennyire azt gondold. Illetve azért, mert ha olyan ember, aki a holta napjáig JÓ-nak tudja magát, és minden tettét jóként hiszi, akkor olyan fokú tagadás és torz látásmód van benne, hogy soha, senki, semmivel sem tudja szembesíteni. Bírósági pecsétes papírral sem. Ha az ilyen ember történetesen bűnöző lesz, megöl egy embert, és elítélik, az akasztófa árnyékéban is ártatlannak vallja magát, vagy a hosszú börtönévek alatt is.

Ugye, halottál már arról, hogy vannak úgynevezett piknikus alkatok is a világon? Akik, ha megszakadnak sem tudnak lefogyni? 5 éves korban 30 kg az kb. ezt jelenti, vagy állandó tömést - és részedről akaratgyengeséget. Miért nem mondasz nemet, ha jóllaktál? (Belém már kissgyerekként sem tudtak semmiféle ételt tömni.)

Ezért is vádolod őt, és nem azon gondolkodsz, hogy magad mit tehetnél. Még ha valóban ő is a hibás, mert tönkretette az életedet (van ilyen anya is), akkor is a te dolgod felnőttként, hogy változtass azon, amin lehet. Mert az már nem anyád dolga, hogy mivé leszel önerődből.

Ha pedig tényleg piknikus alkat vagy, akkor azt jobb elfogadni és nem kínozni magad fölöslegesen és közben a Világot vádolni. Örülj annak, hogy jól párnázott alkatod van és valószínűleg alapból jobb kedélyed, nyugodtabb éjszakáid, mélyebb alvásod, mint egy vékonyabb embernek. Sok minden meg sem érint, el sem ér, amitől mások már a falra másznak...soroljam az előnyeit vagy magad is megtalálod ezt a neten meg a szakkönyvekben? PL. Rengteg férfi imádja a párnás asszonykát és utálja a csontmondelleket.

Nézd.. az én családom is hasonlóképpen "nevelt".. olyan családból származom,ahol szinte mindenki túlsúlyos. Én inkább édesapám vérvonala vagyok,ahol ő is túlsúlyos,nagymamám is,nénikém,bácsikáim.. szóval mindenki.Az ő hülyeségük miatt ,7-ben felmentettek a torna-óra alól,mert enyhe gerincferdülésem volt,de hiába mondták nekik a tanárok,hogy a torna óra jót tesz neki. Először 14-5 évesen kezdett el zavarni a súlyom ,de ő szerintük én csodálatosan néztem ki és bárki megirigyelhetett volna,mert olyan csodaszép vagyok. (mindenkinek a sajátja a leg..tudod..) nos az a csodaszép leányzó 14-5-6 évesen volt 163cm és 70kg. mondhatom gyönyörű. (mellesleg nénikém,és nagymamám rábeszéltek a szőke hajra,ami 1évig tartott,amitől kihullott a derékig érő sűrű barna hajam.)nos 16évesen elkezdtem mondogatni otthon a szüleimnek,hogy szeretnék fogyózni,mert kövér vagyok. Azt mondták semmi baj az alakommal,de ha ennyire szeretném,akkor vesznek nekem külön olyan ételt,ami nem hizlal és tornázzak,fussak amit szeretnék. (megjegyzem,asztmás vagyok és alig bírtam futni).

1hét után édesanyám a kisöcsém mellett megunta ,hogy külön kell vásárolnia nekem,és azt mondta hülyeség a fogyókúra,tanuljak inkább. Ekkora jött az,hogy akkor elmegyek diákmunkára,amire jelentkeztem is,de édesapám nem engedte,hogy a tanulás rovására menjen és 16évesen "nem engedte"hogy dolgozzak,mert a mindene volt,hogy egyetem,meg főiskola... nos ennek az lett az eredménye,hogy 18,és fél évesen elköltöztem otthonról,és azóta folyamatosan fogyókúrázom,mozgok,aerobic tanfolyamot csinálok egyetem mellett..

Nekem egy szavam sem lehetett otthon,ezekkel kapcsolatban. Én így jártam,de ahogy eljöttem otthonról,változtattam rajta. Azt köszönöm édesapámnak,hogy keményen fogott,nem lehetett pasim,nem járhattam discoba,ezért a jó tanulmányomért egyetemre járhatok,de viszont ami az érzelmi támogatást illeti,az egy kalapxar volt. Nos most 163cm vagyok és 58kg. Egyelőre nem vagyok vele megelégedve,de folyamatosan dolgozom rajta. Az ,hogy milyen családból származom,és hogy milyen volt a gyermekkorom a túlsúly miatt,az szerintem nem az én hibám,mert próbáltam tenni ellene,hisztizni,nem enni..bármit amit lehetséges volt egy ilyen apa mellett. Szerintem ne ezen keseregj,hogy ki tette tönkre az életed. Határozd el magad,és igenis tessék elkezdeni életmódot váltani. Nagy túlsúlynál,nem diétázni kell,hanem életmódot váltani véglegesen,főleg,ha hajlamos vagy a hízásra!!

Sok sikert!