Van olyan, aki babával nehezen bírja/bírta az otthonlétet? Kinek hiányzik a munka, az emberek?

14.10. vagyok, elfelejtettem leírni, hogy nálam nagy személyiségfejlődést ért el az itthon töltött majdnem két év. Én nagyon siker-és karrierorientált voltam, azon agyaltam mindig, hogy juthatnék előrébb, de nem voltam törtető, sok barátom volt a munkahelyen (a mai napig összejárunk), de élveztem minden kihívást és sikert. Utaztam a világ minden pontján a cég megbízásából, ezért volt furcsa az itthonlét.

De most már ott tartok, hogy bár várom az új munkalehetőségeket, de a kisfiam lett a legfontosabb, rájöttem, mennyivel több lett a világ VELE, és hogy mennyivel csodásabb érzés amikor kimondja, hogy Ana, mint az, amikor bármilyen szakmai gratuláció hangzik el.