Kismama vagyok a párom elhagyott, okot nem tudott mondani csak annyit hogy gondolkozni akar. Mit gondoltok visszajön? Várjam egyáltalán? Van még esély nekünk?

Az utolso valaszoloval teljesen egyett ertek! Mindha en irtam volna! :))

Remelem megoldodik a remenytelennek tuno allapot es minden a legnagyobb rendbe lesz!

Sok szerencset es kitartast kivanok neked es sok boldog napokat! :))

32/L

Szerintem az a férfi akit a felesége "üldöz el" azzal nincsenek viselkedési problémák, nem ingadozik a hangulata, és nem bunkó a nővel egyszer, máskor meg kedves. Nem megy gépezni meg csitriket hajkurászni.

A férfi teljesen alkalmatlan arra, hogy bármiért is felelősséget vállaljon, még egy kutyát se lehetne rábízni, de azt hiszem egy növényt se. Elég baj ez neki, nem kell tovább tetézni, hogy a kérdező számít rá. Ha van lehetőséged, keress másik támaszt, szülőket, barátokat, akik segítenek. A pasit meg el kell ilyen szempontból felejteni. Ha jön, és ad, akkor jó, de visszavárni teljesen reménytelen. Ha esetleg rájön, hogy jaj istenem, te vagy az életem és hülye voltam, nagyon valószínű hogy pár hónap múlva megint felszívódik...

Azt hiszem azonban, hogy a kérdező is kicsit hibás lehet, hogy nem vette észre előbb, hogy a pasi ilyen. Mert aki ilyen az ilyen is volt és az is marad. Szerintem. Vagy csak nem akarta észrevenni, mert bele van szerelmesedve, sajnos még mindig.

30/N

Szerintem nem vagy kiszolgáltatva azért teljesen a párodnak. Valószínűleg tényleg a terhesség ténye ijeszti meg - valóban valami modernkori járványnak tűnik ez. Nem is csoda, hiszen mindenhonnan az jön kész tényként, hogy "jaj a férfiak nem akarnak nősülni meg gyereket", míg végül az a férfi is elhiszi, aki amúgy akarna.

Azt nem mondom, hogy dobd ki, mint a macskát, de én nem engedném, hogy minden nap jöjjön, és azt mondhassa felelötlenül össze-vissza, amit akar. Megkérném, hogy ne jöjjön, mert nem akarod ezt a hullámzást. Ha elhagyott, menjen.

A szívem mélyén azért hagynék esélyt, de fel kell fognia, hogy ha elhagy, az mivel jár. Én nem várok gyereket, de hasonló cipőben járok a párommal. Nagy határozottan elszánta magát a szakításra, mert "mégsem tud felelősséget vállalni egy családért". Én összeomlottam, aztán először a kapcsolatunk folyamán elfogadtam, hogy ha ő nem akarja, nem tehetek semmit, és nem keresem. Azóta kepeszt, hogy találkozzunk, de óvatos leszek és távolságtartó. Ritkábban akarok találkozni, hogy gondolkodhassunk.

Nem tudom, mennyi idős terhes vagy, de csinálj magadnak programokat, és ne érj rá mindig vele találkozni. Tudom, nagyon nehéz most, és szívből együtt érzek. Sok erőt!

Szia!

Hát sajnállak,hogy ez történt veled!Nem lehet,hogy anyuci telebeszélte a kisfia fejét?Hát a te helyedben én bizti keresnék egy rendes,normális pasit,aki elfogad úgy,ahogy vagy!Nagyon fiatal a párod,aki elhagyott és lehet tényleg akkor visszamegy,ha elfogyott a pénze meg mindene!Hát én nem várnék rá!Aki menni akar,azt el kell engedni,majd úgyis megbánja,de akkor már késő lesz!Te meg ne foglalkozz vele,keress egy másik pasit!Olyat,aki gondoskodik rólad és a leendő kisbabádról,ne erre a léhűtőre várj!Majdhogy nem gyerek még,ilyen fiatalembertől nem sok minden várható,már bocsi,hogy ezt irom!Nem várhatsz rá amig kiszórakozza magát!Ezt előbb is kitalálhatta volna magának!Egy szónak is száz a vége,csinálj úgy,mintha nem ismernéd és ne foglalkozz vele,azt majd meglátod,hogy alakulnak a dolgok!Mindenesetben nézz körül a világban,sok jó dolog van és sok jó pasi!!!

Raismertem a tortenetedre, mar tettel fel itt kerdest, akkor is sok valaszt kaptal. Akkor emlekszem agyon dicserted a parodat. Hat ugy latom azota sem javult meg, sot meg rosszabbodott is a helyzet.

Annak orulok hogy anyukadnal tudtok lakni, es azert gondolom o segit is neked.

En csak azt tanacsolom neked, hogy amikor legkozelebb megismerkedsz egy ffi-val nagyon de nagyon ismerd ki, ehhez evek kellenek, es ne egybol a babara koncentraljatok.

Ne akarjatok mindjart babat, mert latod most 2 gyerekkel leszel egyeduallo es ez nagyon de nagyon nehez feladat lesz.

Szeresd a gyerekeket, es kivanom hogy azert a parod is szeressen tegedet is es persze a kicsit is majd! Ha nem is laktok majd egyutt remelem azert anyagilag melletted lesz es latogatni is fog benneteket.

Én vagyok a tegnapi 8:42-es válaszoló,46/L,és most rohanok,de annyit mindenképp le kell írnom,hogy nekem rendeződött az életem,találtam egy fantasztikus párt,aki a gyerekeimmel együtt szeret engem,és mindent megteesz értünk,tehát VAN ILYEN PASI! A gyerekeim apja kicsit komolyodott,sőt tavaly nagyot nőtt a szememben,amikor az egyik fiammal komoly gondok voltak,de ettől függetlenül még mindig bohém,megbízhatatlan,jó fej,de nem való neki család!

Másik fontos dolog: Nem tudom hogy állsz anyagilag,de remélem,hogy a volt férjed fizeti a gyerektartást,és remélem,ettől a pernahajdertől is be fogod hajtani!!! Ezt kötelességed megtenni a leendő kisbabád és a többi otthagyott-kisemmizett nő érdekében!! Én is megtettem- nagy is volt a meglepődés,nem gondolta a volt férjem azt se,hogy egyáltalán elválok valaha tőle,azt meg végképp nagyon rosszul fogadta,amikor ráküldtem a végrehajtót!!!