Van itt olyan nő aki úgy él a barátjával, élettársával, férjével, hogy közben tudja, hogy neki van szeretője?

Az anyukám.

60 évesen hova mehetne? Ha eladják a lakást, és elfelezik, akkor az se apunak, se anyunak nem elég. albérletbe mehetne, de egy idő után felélné a fél lakás árát. És utána miből élne? A rokkant nyugdíjából? A párommal és 2 gyerekkel lakunk egy másfél szobás panelban. Ide sem tudna jönni.

Egy ideig éltem így a férjemmel, de nem sokáig, hanem elváltam töle.

Az okok, amiért egy ideig vele maradtam:

1. A férjem komoly beteg volt, és a barátnöje sorstársa volt, a közös betegség hozta öket össze. Akkor azt hittem, hogy egy kis kisiklásról volt szó az önbizalmuk helyreállitására, és nem lesz tartósabb dolog.

2. A férjemet a betegsége miatt sem akartam otthagyni, mert úgy éreztem, az beletartozik a házassági fogadalomba, hogy ha baja van, akkor nem hagyom ott.

3. Két gyerekünk volt már, és nagyon apásak voltak, meg ö is sokat foglalkozott a gyerekekkel.

4. Velem szemben - eltekintve a ténytöl - nem volt semmi módon ellenséges, szemét, hanem továbbra is normál hangnemben beszélt velem, a közös ügyekben mellettem állt, tehát nem volt veszekedés vagy hasonló.

5. Reméltem, hogy ha túljut ezen, akkor még megmenthetö a házasságunk. Úgy éreztem, még EGY esélyt megérdemel a kapcsolat.

Idövel viszont rájöttem, hogy én nem birom tovább a helyzetet, az ilye se együtt-se külön élet túlságosan megvisel idegileg.

Ezért aztán beadtam a válókeresetet, és közös megegyezéssel el is váltunk.

Anyagilag nem voltam függö töle, a saját keresetemböl is meg tudtam élni a gyerekekkel, gyerektartást nem kértem töle. A gyerekek akkor mentek, amikor akartak (természetesen bejelentve, hogy oda mennek, hogy tudjal róla), ott minden szükséges dologgal ellátta öket.

A lakásunkat nekihagytam, mert nekem volt egy örökölt kis házam, oda mentünk a gyerekekkel lakni.

A mai napig normális a viszonyunk, jó ismerösökként tartjuk a kapcsolatot egymással, föként a gyerekekkel kapcsolatos témákban.

Az egyik ismerősöm él így.

Ő a kapcsolatuk elején "véletlenül" teherbeesett, a barátja természetesen elvette, bár megmondta, hogy nem ő az igazi, de gondoskodik róluk. Született még 2 gyerekük. A férje példás apa és férj, de megismert egy nőt, akibe beleszeretett. Az ismerősöm megmondta, hogy neki mindene megvan (család, gyerekek), a férjének is jár egy kis boldogság, ezért inkább úgy tesz, mintha nem tudna róla. Ez már 20 éve megy így. Az ismerősök közül szinte mindenki tudja, hogy ez így van, de valahogy senki sem tudja őket hibáztatni.

Én igazából a "szeretőt" sajnálom, mert egy tényleg tüneményes nő és ő is megérdemelné a boldogságot, de így mindig csak második lesz. :(

2.válaszoló.

Miért tartassz szeretőt?Hogy bírod eltitkolni a párod elől?