Mennyi az a minimális szabadidő, amit a férfinek családra és pihenésre kell fordítani?

Szerintem ezt a család dolgot eleve rosszul közelíted meg, mert ez nem egy olyan intézmény, mint az egyetem, ahol a gyakorlatok 25%-áról lehet csak hiányozni, vagy egy munkahely, ahol van évi 25-30 nap szabadság. Az az optimális eset, ha a család minden tagja szeretne minnél több időt eltölteni családi körben és már ahogy a kérdésedben is használtad azt a szót, hogy a férfi "szabadidejéből" "áldoz" a családra, ez nekem azt sugallja, hogy mint kötelező rossznak tekinti a csalláddal való foglalkozást.

De mostmár a kérdésre is válaszolok: amit felvázoltál az nekem abszolút elfogadhatatlan lenne, mert én is szeretrek dolgozni, szeretem a hivatásomat ezért már eleve nem maradnék otthon a gyerekekkel, másik meg így a férfi nem is lenne számomra jóformân a család tagja, hiszen az ideje nagy részét máshol tölti. A gyereknevelésről nem is beszélve, amit így segítség nélkül kéne véghezvinni, ráadásul a gyerek is csak azt látná, hogy az apja sosincs otthon és nem törődik vele.

En no vagyok, es csak mostanaban jottem ra, hogy valojan nem is ismerem az apamat. Szinte sose volt velunk, allandoan dolgozott. Ha nagy neha megis otthon volt, akkor csak dirigalt. Utaltam erte, mert ne szoljon bele az eletunkbe, amirol fogalma sem volt.

Most 34 eves fejjel kuzdok azzal, hogy "megbocsassak" neki, amiert elhanyagolt.

Csak egy kerdes, tenyleg szeretnem megerteni, nem trollkodasbol kerdem, de mi ertelme csaladot alapitani, gyereket vallalni, ha ott se vagy. Mi ertelme azert dolgozni, hogy egy olyan gyereket vallalj akit hetente egyszer latsz ugy igazan? Es hogyan tud megbekelni egy no azzal, hogy a parja "honapokat" tolt tavol a csaladtol? tudom, hogy fontos a penz, de ennyire csak ez szamit?

Én ilyen férfi mellett nem élnék...Ez olyan, hogy van és gyakorlatilag mégsincs.

Tudom, kérted, hogy férfiak válaszoljanak, de úgy éreztem hozzá kell szólnom.

Egy ilyen mentalitású férfinek nem való család, főleg ha nem érzi magától, hogy mennyi időt kéne legyen a családjával...és mi az, hogy "kell"? Két dolgot KELL...

Olyan nincs, hogy minimális idő...

A minimális az a szükséges és elégséges idő...egy férfi ne azért legyen a családjával mert KELL hanem mert ő is úgy érzi, hogy az a dolga...

Nem is értem milyen nő marad meg ilyen férfi mellett...

22-L

nekem, mint nő, simán elviselhető lenne a kérdező által felvázolt idő mennyiség a párommal.

párom 1,5 éve kint van, havonta van itthon egy hetet, van önálló életem, nem szól bele semmibe, nem kell rá főzni, mosni, nekem ez így jó.

bár mindig így maradna.

Egyénfüggő. Ha olyan az asszony, mint én, akkor napi 1-1,5 óra a gyerekekkel, amíg magamra fordítok egy kis időt, vasárnap (heti 1 alkalom) csak családdal, játék, ilyesmi, havi 1-2 alkalommal vasárnap kirándulás valahova, természetesen együtt.

A munka akkor sem lehet kizáró oka annak, hogy ne tudjon a családdal foglalkozni. Nem minden a pénz. Az én párom is felelős beosztású, rengeteget dolgozik, de ennyit elvárok tőle is.

Apám túldolgozta magát, egy hatalmas vállalatbirodalom atyja volt. Ma is az, de a harmadik felesége adta be a válópert. Szétzilálta a családot, mert mindig fáradt volt, mert a hivatástudata miatt rengeteg munkát vállalt.

Inkább vett volna fel még egy alkalmazottat, vagy kettőt, akiknek kiszabta volna a munkáját, és éltünk volna kevesebb pénzből... de maradt volna egyben a család és nem lennék az egyetlen édestestvéremtől (akit imádok és ölni tudnék érte) majd' 200km-re.

"2) Úgy gondolom, nincs gyereked, ezért is praktikus neked a havi egy hét találkozó. "

akkor te miért is akarsz gyereket?

(14-es voltam)

szóval a kommentedből az jött le, hogy gyerek nélkül tul.képpen praktikusak a dolgok így. tehát a te véleményed, hogy gyerekkel ez így nem jó.

akkor miért is ez a terved?

vagy csak elméleti kérdés? női szemszögből?

sztem akkor meg pénz kérdése csak.

vannak pénzcentrikus nők, azok bevállalnák, simán.

Szerintem nem innen kell megközelíteni, hogy mértékegységben kifejezni egy minimális időtartamot.

Én csak a saját példáimat tudom felhozni, bár gyerek még nincs, de talán nem irreleváns a bejegyzésem.

Magam kétféle munkát végzek. Egyik olyan ahol a munka helyben, itthon zajlik, mert itthon vannak a hozzávaló eszközök, a másik munka meg jövős-menős. Én a kettőt igyekszem mindig úgy összehangolni, hogy a páromra is legyen időm, ráadásul kutyások vagyunk, sétáltatjuk is őket elég sokat.

Hogy a kérdésre válaszoljak: alapvető, hogy a nagy ünnepeket, mint pl karácsony, azt töltse együtt a család. Gondolom, akinek olyan a munkaköre, hogy muszáj menni, az más, de szerencsére a karácsony gyakorlatilag 3 napot ölel fel, úgyhogy szinte kizárt, hogy ne lehessen abból legalább 1-2 napot otthon lenni. Aztán aki mondjuk vállalkozó, az meg szabadon eldöntheti, hogy hetente egy-két alkalommal akár egy-egy félnapot hétköznap is kiszakítson a családjára. Illetve hétvégén. Na akkor pláne nem ildomos látástól mikulásig melózni. Magam is sokat dolgozom hétvégeken, ha a munka olyan, a jövős-menős ráadásul pont olyan, (ingatlanozom) hogy hétvégén kell menni mutatni vagy megbízást kötni. Viszont ha én hétfőn délelőtt akarok bevásárolni, mivel akkor szinte senki nincs a boltokban, akkor az egy döntés kérdése csupán és megtehetem.

Ha meg valaki annyira elfoglalt, ahogy a kérdező írja, akkor nyilván van anyagi hozadéka, akkor tessék egy évben egyszer vagy kétszer elutazni a családdal és akkor teljesen kikapcsolódni.