A jobb embereknek több barátjuk van? Azoknak van kevés vagy nincs is akiknek a természet vagy az egyénisége kibírhatatlan?

Minden zsáknak megvan a foltja még az arrogáns baromnak is vannak haverjaik. Rendszerint olyanok, mint ő.

A kellemes, barátságos emberek jobban vonzanak más embereket de az ilyeneket gyakran megpróbálják kihasználni hülyének nézni és emiatt gyakran visszahúzódnak, ami megnehezíti a dolgukat. Szóval azt hiszem mindenki megtalálhatja a saját társsaságát. A bunkóknak max. több az ellenségük, ennyi.

Ezt most hogy érted, hogy "jobb emberek"? Mitől jobbak? Én úgy gondolom, hogy ilyen nincs, mindenki egyenrangú. Abban viszont, hogy az egyéniségük, vagy természetük más, már lehet valami, hiszen ha mások, mint az átlag, akkor nyilván kevesebb az esély arra, hogy hasonló gondolkodású embereket találjanak maguk köré, mint saját maguk, de ez sem lehetetlen! A megfelelő embert kell megtalálni, ami nem mindig könnyű. Ezt csak azért mondom, mert nekem is össz-vissz egy olyan ember van az ismerőseim között, akit a barátomnak mondanék. Persze én is szeretnék több normális emberi kapcsolatot, de hát ehhez nem egyszerű találni olyan korombelit, aki hasonló, mint én, és a hasonló dolgok érdeklik, mint engem. Én pl. az a nyugisabb, visszahúzódóbb fajta vagyok, és nem szeretem, ha tucatszámra vesznek körül az emberek. Most hogy ezt valaki elfogadja -e, vagy sem, az már nem rajtam múlik.

18/F

Nem hiszem, hogy ez ezen múlna.

Túl sok igazi barátja senkinek sincs. Az hogy haverokból összejön vagy 3 tucat, az semmit nem jelent. A barát az, akit ha az éjszaka közepén felhívod, hogy baj van, nem elküld a sunyiba, hanem segít ahogy tud.

Nekem például egy igazi barátnőm van. Mikor nálam beindult a szülés és nem ment minden simán, ő telefonon beszélt hozzám és elhitette velem, hogy minden rendben lesz(a párom hívta fel éjfélkor, mert ő már tanácstalan volt, hogy mit mondjon). Szerencsére tényleg minden jól alakult. A többi ismerősömet, "barátomat" például felesleges is lett volna zavarni ezzel, mert ők nem ismernek annyira és igazából sajnálkozáson kívül nem is tettek volna semmit.

Hogy kinek mi a jó, az ugye szubjektív, de én is hozzád hasonlóan kedves kérdező sokat csalódtam az ún. barátaimban. Velem is sokan elhitették, hogy mennyire szeretnek és becsülnek, hogy számukra milyen fontos és értékes ember vagyok, aztán mikor nem kellettem, rám se néztek.

Nem is találkoztam sohasem olyan emberrel, aki bármilyen hátsó szándék nélkül közeledett volna felém. Aki azért barátkozott volna velem, mert számára én egy érdekes, szórakoztató jelenség vagyok. Ezért már nem is keresem mások társaságát, megelégszem a magam kis világával.

Pedig én mindig igyekesztem kedves, törődő, segítőkész lenni, és ezt kaptam cserébe.