Általában mi a véleményetek az olyan nőkről akik családos férival kezdenek ki?

Ezt már rengetegszer megkérdezték. A nőről az a véleményem, hogy ostoba. A pasi meg gerinctelen, ha kikezd vele. Ha nem szerelmes a saját feleségébe, akkor váljon el, utána annyit flörtölhet, amennyit akar.

De amúgy mi a jó abban, ha valaki házas emberrel akar kavarni? Én nem tudnám elviselni, hogy egy olyan pasival kavarjak, akiről tudom, hogy egy másik nővel él együtt. Még ha elvileg rossz is a kapcsolatuk (sok hülye pasi ezzel mentegeti magát, ha félrelép), akkor is, milyen már randizgatni valakivel, akit otthon vár a feleség meg esetleg a gyerek is. Ha mindenfélét ígér a szeretőjének, mégse válik el, akkor gyakorlatilag mindkettőt csalja, nem csak a feleségét.

Az, hogy egy házasság soha nem a harmadik miatt megy tönkre. A harmadik, az már csak okozat és nem ok!

( Nem voltam még harmadik, pszichológiát hallgatok :) )

igen annak az okozata hogy meg sem probálom rendbetenni hanem inkább félrekurok.

Hagyjuk már ezt a különösen sz.ar dumát hogy okozat.

Az ilyen emberek maguknak keresik a bajt.

Az, hogy ezek a nők általában visszakapják az élettől, nem kell még őket szemen is köpni, főleg ha nem is teregetik ki a nyilvánosság elé. Egyszerűen van olyan, hogy beleszeretsz valakibe, aki házas, és legszívesebben szemen köpnéd magad, és rohadtul fáj és megalázó, hogy te csak a második vagy, de a gondolat, hogy nélküle élj tovább még jobban fáj. Akkor ott vagy a döntéssel, hogy vagy csinálod tovább, ami persze felőröl, vagy pedig hagyod az egészet, ami meg összetör. Persze itt mindenki erkölcshuszár, és soha nem tett semmi rosszat, de szerencsére vannak kevéssé szentéletűek is, nyilván a pokol tüzén fogunk elégni, dehát nekünk ez jutott. Néha a dolgok csak megtörténnek, és ha már szerelmes vagy, akkor nem minden életszakaszban van hozzá elég erőd, hogy nemet mondj, néha ez egyszerűen nem megy. Az én példám jó erre, csak beszélgetni kezdtünk, mint kollégák, később mint barátok, nagyon jól kijöttünk (ezt még semmilyen titkos etikai kódex nem tiltja, ugye?), aztán egy idő után rájöttem, hogy belé szerettem, és túl gyenge voltam az adott pillanatban, hogy nemet mondjak. Most itt vagyok két választási lehetőséggel, mindkettő fájdalmas, de túl gyáva és gyenge vagyok ahhoz, hogy kilépjek ebből. Szóval ezerszer visszakaptam, hogy családos férfival "kezdtem ki".

Egyébként nekem az a véleményem, hogy azzal nem lehet kikezdeni, aki nem hagyja, ha meg hagyja, akkor ott már régen problémák voltak.

komolyan mondom, megáll az eszem. Középkorban élünk vagy mi? Valahogy eljut a férfi odáig, hogy más kell neki, és ez általában azért fordulhat elő, mert valami hiányzik neki a házasságból. Kedves feleségek, lehet a harmadikat ribizni, lotyózni, de az gymásra odafigyelő, őszinte és kiegyensúlyozott házasságban a férfinek meg sem fordul a fejében megcsalni! Vagy a szex nem az igazi, vagy a nő nem hajlandó igazi nő lenni. Feleségnek lenni nem egy elnyert állapot, ami magától úgy is marad, hanem dolgozni kell rajta, és nem belekényelmesedni. Sok nő elhagyja magát, miután elveszik feleségül, mert a holtodiglant komolyan veszik, de ez aljasság, ugyanúgy, mint mikor a férj kezeli házicselédnek a feleségét. Egymás iránti tisztelet, odafigyelés kell. Ha emellett sem működik, akkor nincs is értelme sokat küzdeni a kapcsolatért, örülni kell, ha jön a harmadik.

Aki pedig az anyagiak miatt akar csak a férjével maradni: egy egész életre megnyomorítja magát és a családjában élőket lelkileg. Kell ez?

Azoknak, akik a megromlott házasságról papolnak:

Tudjátok, van egy bizonyos sorrend, amit ha betartunk, az teljesen rendben van. Leírom, mi lenne az a sorrend, mert úgy látom, sokan nem tudják. Párkapcsolatra és házasságra is ugyanúgy érvényes a dolog.

1. Észreveszem, hogy már nem az igazi a kapcsolatom.

2. A párommal megbeszélem a problémákat, próbálunk javítani a dolgokon, kompromisszumot kötünk, ami mindkettőnknek elfogadható (sokszor csak erre van szükség és minden jóra fordul)

3. Ha a 2. pont a közös erőfeszítések ellenére sem működik, vagy ha az egyik fél nem kíván részt venni benne, akkor szakítunk/elválunk.

4. Innentől kezdve jöhet a flörtölés és az új barát/barátnő.

A mai világban sokan a 2. pontot egyszerűen kihagyják, 3. és a 4. pontot pedig felcserélik. Itt kezdődik a probléma.

Ha fel szeretnél venni egy pár új cipőt, akkor világos, hogy előbb leveszed a régit, nem?