Szomorú vagyok, mit tegyek?

hát, ha így szeretted meg annak idején, akkor így is kell Őt elfogadnod. Pici az esély, hogy egy kevésbé bújós és romantikus férfi igazi apamacivá váljon. biztos szeret és ragaszkodik is, csak vannak akik nem tudják ezt kimutatni!

Fogadd őt el és örülj minden elismerő szónak, símogatásnak. Hiszen valamiért csak megszeretted :)

Huh, nehèz helyzet... ès mintha sajàt magamat làtnàm! Nàlunk ugyanez a helyzet, a fèrjem nagyon "hideg" beàllìtottsàgù, sohasem tudta istenigazàbòl kimutatni, hogy szeret. Pedig mindig mondja, ès èrzem is, hogy szeret, mindent megtesz èrtunk (nàlunk is van egy gyerek), csak o egyszeruen bezàrkòzò tìpus. 10 ève vagyunk egyutt, ès a hidegsège miatt sokat veszekedtunk, mert az èvek mùltàval mèg kevesebbet foglalkozott velem, ès èn nem tudtam ebbe beletorodni. Rengetegszer elmondtam neki, mi a bajom, de nem igazàn èrti, ok otthon a szuleivel, testvèreivel sosem mutattàk ki az èrzelmeiket, nem olelkeztek-pusziloztak, hideg az egèsz csalàd. Ezt el kell fogadjam, valamicskèt tudtam rajta vàltoztatni, de csodàra nem szàmìthatok... Az az igazsàg, hogy szerintem meg kell szokni, hogy ilyen. Pedig èn is nagyon szeretem, de szerintem megvàltoztatni nem lehet valakit... modjuk lehet figyelmes, egy darabig, de aztàn ùgyis elfelejtkezik magàròl, jon a rutin, ès visszaesik minden a règi kerèkvàgàsba... èn szoktam bevetni mindenfèle noi cseleket, amivel elèrem, hogy csak ràm figyeljen, csak velem foglalkozzon, ès fontosabb legyek mindennèl. Ez is bejon egy darabig...

Csak arra vigyàzz, hogy nehogy "kihulès" legyen a vège! mert ahogy mondod, szeret! Nehogy emiatt elhidegulj tole, jusson mindig eszedbe, hogy szeretitek egymàst! ès idovel hàtha valamit vàltozik mègis! èn drukkolok Nektek!

Az tényleg gond, ha te olyan kis bújós, szeretgetős vagy, a párod pedig kicsit ridegebb ember. Megváltoztatni? Látod, szeret, mert megpróbálja, hisz te is látod, egy két hétre megváltozik. Vagyis nem változik meg, csak kifordul önmagából a kedvedért.

Ilyen. Sokat nem fogsz tudni változtatni rajta, de lassan, nyugodtan ő is fog csiszolódni, főleg ha a babuciból apró gyerekecske lesz, aki majd bújik és mórikál neki.

Én nő vagyok, még azt sem mondom, hogy jégcsap tipus, de nem is az a cirmogós fajta. Vagyis nem mindig cirmogok. Kolléganőim sokszor bántottak emiatt, mert én nem beszéltem ki a családi ügyeimet, nem édelegtem, hogy "jaj de szép zöld cipő, hol vetted?" stb... még anyám is a szememre hányta, hogy én morc vagyok... pedig nem, csak valahogy nem tudom magam úgy elengedni.

Nálunk a férjem az érzelmesebb és mióta együtt vagyunk úgy érzem én is sokat csiszolódtam, változtam. Látom rajta, hogy szüksége van rá és jobban érzi magát, ha egy kicsit bújhat, ha megsimizem a haját, stb...de az igazi változást a babánk okozhatta, egyszerűen ellenállhatatlan az a kis törpi vigyora, mikor el akar érni nálam valamit és nyálas puszi kíséretében kizsirmálkodja...