Kinek van igaza? Normális ez az anya-fiú kapcsolat ennyi idősen?
Röviden: barátommal több mint 2 éve ismerjük egymást, sok szünettel a hátunk mögött vagyunk. Tegnap viszont eléggé összevesztem vele, mivel úgy éreztem ez már az utolsó csepp a pohárba.
Adott egy 42 éves férfi akinek van egy háza és vele él még az édesanyja. Ezt elfogadtam, megszoktam. Azt viszont már egyre kevésbé toleráltam hogy emiatt mindig én voltam háttérbe szorítva.
Ha programot beszéltünk meg és a mama kitalált valamit akkor annak kellett eleget tenni = program borult. (elég sokszor volt ilyen)
A szilvesztert sem tölthettem ott mert anyját és annak barátnőit fuvarozta ide-oda.
Pizzát akartunk rendelni de a mama megsértődne ha ott a sok kaja és ő rendel. Ha sok a süti fagyit nem lehet venni. Minden e körül forog. Tegnap elmondtam neki hogy unom hogy én vagyok mindig az utolsó és nem lehet rá számítani. Az unokák (testvérének a gyerekei) is mindig ott lógnak a nagyanyjuknál. Lelkiismeret furdalásom van emiatt hogy mondtam neki ezt, de mégis meddig tűrjön az ember. Persze amiket mondtam arra sem szólt semmit csak annyit hogy hisztis vagyok. 25 éves vagyok, milyen épp eszű nő tűrné még ezt?
Szerintetek?
Fúúúú, hallod, mikor ilyeneket olvasok, midig fölmegy az agyvizem! Hasonló helyzetben voltam, annyi különbséggel, hogy expárom 30 éves, az anyja nem lakik vele, és a szülők közösen lógtak(lógnak) a párom nyakán.
Még a távolból is képesek voltak minden percünket beosztani, amiből kegyetlenül elegem lett. Egyszer még a nyaralást is vissza kellett mondani, mert az unokatesónak ballagása volt...gondolhatod, egy héttel az utazás előtt visszamondtunk mindent. Én persze napokig csak sírtam, és nem mentem el a ballagásra, amiért én voltam a hisztis, hülye tyúk, és rögtön a család ellenségévé váltam.
Egyet tudok tanácsolni: menekülj! Tényleg! Ezzel az emberrel te soha nem leszel boldog! Te még fiatal vagy, találhatsz egy rendes pasit, neki viszont már nem lesz sok esélye normális nőt találni, aki eltűri a hülyeségeit! Tudom, hogy nehéz, de ha egy picit is boldog szeretnél lenni, akkor hagyd el!
Minden jót!
24/n
(Ha lehet ilyet mondani) örömmel hallom, hogy szakítottál vele!
Majdnem egyidősek vagyunk, és én is voltam már hasonló helyzetben, többször volt idősebb párom.
Mindig nehéz olyan férfival, aki túlságosan függ a szüleitől, de egy huszonéves esetében ez még változhat. Egy ilyen korú (40-es) férfinál viszont már nem.
Jól tetted, hogy szakítottál vele, csak megkeserítené az életed. Sokan úgy gondolják, megpróbálják mégis, aminek aztán az az eredménye, hogy x év után jönnek rá, hogy mégis inkább le kellene lépni. De addigra már elment x év az életükből és boldogtalanok.
Sokszor az a válasz, hogy hisztis vagy, túl fiatal vagy, te ezt még nem értheted stb. De ezek csak buta kifogások! Akad, amikor egy anya-fiú kapcsolat már "túl szoros". Persze, támogassa a gyerek a szüleit, de az nem normális, amikor a szülők nem engedik a gyereküknek, hogy kialakítsa a saját életét. Önzőek és félnek az ilyen szülők, arra nem gondolnak, hogy mi lesz a gyerekükkel, ha ők meghalnak.
Röviden, az ilyen kapcsolatból menekülni kell. Később majd elgondolkodhatnak ezek a férfiak, és talán még sikerül változniuk és pár találniuk maguknak. De ha velük maradsz sosem fogják belátni, hogy náluk van a hiba és te is nagy eséllyel boldogtalan leszel.
Tekints a jövőbe, ne is gondolj rá, hogy bármikor is újrakezded vele! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!