Megkérdezzem a barátom anyukájától hogy mégis hogyan értette ezt?

Azért a párod se semmi ha csak ezt annyiban hagyta.Ő nem érte fel ésszel hogy talán téged is meg kellene kinálni?Elképzelem a szitut,nagyon megalázó lehetett neked:(

A párodat kellene megkérni hogy kérdezze meg az anyjától hogy tulajdonképp mi a baja.Ha neked nincs kapcsolatod az anyjával nem biztos hogy szerencsés lenne rögtön egy ilyennel inditani.

Anyja fia...

Dobd ki a pasit keress egy normálisat,most jobban teszed mint később amikor egyre jobban fáj.

Nézd.Én lányként igazi mulya vagyok.Idegenekkel nem is tudok beszélgetni.Amikor én először mentem a páromékhoz,a bemutatkozás után szinte meg sem mertem szólalni,és vártam,hogy a párom anyja beszélgessen velem.Nem beszélt hozzám.Ő is elő vette a kaját,és tálalt,A párom mondta,hogy "anya,akkor itthon ebédelünk mindhárman.Az anyja tálalt nekem is.Ebéd közben a nagy mulyaságom közepette megdicsértem,hogy milyen jól főz,és a süteménye egyenesen remekmű.Bár én nem tudok sütni,mégis megkérdeztem hogy csinálta.Így elkezdődött egy beszélgetés.Később nem rohantunk a párom szobájába,hanem a nappaliban beszélgettünk tovább.Szép lassan meséltem neki a családi körülményeimről,és ő is mesélt a fiatalságáról stb..Ma már van amikor csak azért megyek át,hogy vele beszélgethessek ,mert jó vele társalogni mindenféléről..

Nem akarom a barátod anyját védeni,de lehet,hogy hasonlóan velem,ő is kis szótlan aki szívesen válaszol ha kérdezik,de magától nem tud beszélgetni.

A barátodat meg egyáltalán nem tudom megérteni.Hogy miért??Mert ő is meri a saját anyját,és segíthetett volna rajtattok.Erre mit tesz? Simán leül,és úgy eszik,hogy te meg ott állsz,és nézed.Simán elnézi,hogy amikor nála vagytok,akkor te ne egyél,ne igyál semmit.Elnézi,hogy az anyjával még egy baráti beszélgetés se legyen.

Furcsa egy barátod van,és a viselkedése minden csak nem kedves.

Erről most hirtelen az ex párom jutott eszembe. A szülei nagyon kedvesek voltak, de együttéltek a nagyival, aki engem nem bírt elviselni. Első éjszaka amikor náluk aludtam gyakorlatilag ki lettem osztva, hogy milyen lány vagyok én, hogy mindenféle fiúknál ott alszom, inkább menjek haza. Ami duplán poén, mert este 10-kor történt mindez úgy, hogy 100 km-re laktam. Innentől kezdve egyre inkább elmérgesedett a helyzet, én nem szívesen voltam ott, egyre durvább oltásokat kaptam. A szülők mindent megtettek, őket nagyon szerettem, de olykor így is betalált néhány beszólás. Végül ott kötöttünk ki, hogyha ott töltöttem egy hétvgét, akkor szó szerint beloptak a házba, meg ki... Az ebédet felhozták, mintha valami börtönben lennék. Borzasztóan éreztem magamat. :( Teljesen átérzem a helyzetedet.

Én amondó vagyok, hogy a párod a kapocs kettőtök között. Nem neked kellene odamenni, mert egy ilyen anyuka még el is könyvel pofátlannak, ha kérdőre vonod. A pároddal kéne megértetned, hogy mi az ami rosszul esik neked és egyértelmű, hogy veled van gond, nem anyuka éppen aktuális hangulatával. Ő lehetne az, aki rákérdez arra is, hogy miket hallott a családodról!

Egyébként csak egy tipp. A párod nem egyke véletlenül? Esetleg egy szem fiú, vagy legnagyobb tesó?

"Végül is valahol meg értem barátom h ő nem foglalkozott azzal h megkérdezze az anyja helyett h kérek e valamit vagy vmi,hisz hány évesek voltunk? 16-17..."

Hát ez... és? 16-17 évesen már nem hülyegyerek az ember. (Kivéve ha anyuci pici fia.)

Mikor 12 évesen a barátnőmnél aludtam, és az anyukája reggel korán elment, a barátnőm megkérdezte, mit kérek enni, és együtt csináltuk meg.

24/L

Az egyik probléma, hogy ha jól értettem, az anyósodnak előítélete van veled szemben. Ez kellemetlen dolog lehet, de sajnos nem egyedi eset. Az meg súlyosbítja a helyzetet, hogy ezen nem tudott túllépni. Én nem tudom elképzelni a családomon belül, hogy bárki bemutatja a párját (vagy akárcsak egy barátját) a szüleinek, ne úgy tekintsenek rá, mint a fia/lánya választása, tehát biztosan klassz ember, sőt az összes xx kromoszómás felnőtt rokonom alaptermészete, hogy bárki vendég érkezik a házba alapból étellel, itallal kinálja, sőt túlzásba is viszik, de ez már más történet... Családon kívül viszont rengeteg példát hallani ilyesmire.

A nagyobb probléma szerintem az, ahogy a párod viszonyul ehhez. Az anyja, és a barátnője nincsenek jóban, és még csak normálisnak sem mondható a kapcsolatuk. NEki ezzel kezdenie kéne valamit. Meg kéne beszélnie veled, hogy mi a a probléma, meg kéne beszélnie az anyjával, hogy mi a probléma. Ki kéne találnia, és veled megbeszélnie, hogy milyen stratégiával állítjátok helyre a békét. Három év alatt nem sikerült lépni, és ez durva. A kezdeti előitéleteknek már rég el kellett volna múlniuk, ha ennyi idő alatt nem ment tönkre a kapcsolat, vagy el kellett volna költöznötök valahova.

Valahogy nem tudom elképzelni életszerűen a helyzetet, hogy a barátod családja ebédhez készülődik, téged nem invitálnak, a párod meg ahelyett, hogy az anyjának mondaná, hogy neked is adjanak enni, téged marasztal. Bizony, fel kellett volna vállalnia rég a vitát.

Mit tehetsz te? Leginkább azt, hogy megmondod a párodnak, hogy ez zavar, és nem fogadod el a válaszát, hogy az anyja nem úgy értette. ("Feri, értem, hogy szerinted nem úgy értette, de engem akkor is zavar. Nekem ez így rossz. Kérlek, segíts megoldani ezt a problémát"). Ki kell mozdítanod ebből a konfliktuskerülő magatartásból. Természetesen az is járható, csak kockázatosabb út, hogy te oldod meg a problémát a párod helyett. Végülis nem elérhetetlen, hogy egy negatív hozzáállású ember bizalmát elnyerjük. Működhet az is, hogy neki szegezed a kérdést. "Bori néni, kérem, mondja a szemembe, hogy mi baja velem. Érzem, hogy valami nincs rendben köztünk, és nem szeretném, hogy ilyen rossz maradjon a viszony", és aztán a reagálásától függ, hogy merre tovább. Másik járható út, hogy elkezdesz gesztusokat tenni felé, például besegítesz a házimunkában, viszel neki apró ajándékot, és látványosan nem fogadsz el viszonzást. Valamit kezdenie kell a helyzettel. Aztán van olyan lehetőség is, hogy megpróbálsz önállóan a talpadra állni. Elkezdesz dolgozni, pénzt keresni, kiveszel egy albérletet, és onnantól oda hívod a barátod (csak akkor költözhet ő is, ha beszáll a költségekbe, egyébként maradjon az anyjánál). Lényeg, hogy több út van, ami működhet. Neked kell eldöntened, hogy melyeket próbálod meg.

Amúgy a párod apja hogy viszonyul hozzád? Ő is ellenséges.