Miért akar egyedül lenni egy jó kapcsolat helyett?

Mi lett veletek, kedves?

Picit hasonló helyzetben vagyok, eléggé leesett az állam...

Nem borderline véletlen a pasid? Ez nem sértés,

csak nekik esik nehezükre veled is lenni, meg nélküled is lenni, meg elég különcök is.

Nem tudom olvasod-e ennyi idő után a választ, én azt mnodom, ha látod a válaszom, hogy ha fáj akkor lépni kell, én éveket vártam, próbálkoztam, reménykedtem, de az emberek alapvetően nem változnak, és ha ez fáj, akkor fájni is fog. Mi sem erőltettük tovább..... próbálkoztunk, de sajnos nem ment.

Én is pont olyan van vagyok, mint az eredeti posztban említett pasi.

Semmi baj nincs azzal a pasival. Csak szimplán introvertált.

Két introvertált nagyon jól el tud lenni egymással. Hasonlóképpen két extrovertált is. Viszont egy introvertált és egy extrovertált nagyon-nagyon nem illik össze.

Én megőrülnék, hogyha nonstop velem akarna lenni valaki. Tűzzel vassal menekülni akarok, csak hagyjanak már végre békén.

Az emberek többsége ezzel szemben extrovertált, és ők meg csend ingerszegénységétől bolondulnak meg... Elképzelhetetlen számukra, hogy egyedül is el lehet lenni.

Számukra kínzással és a börtönnel egyenértékű az, hogy egyedül kell lenniük otthon. Milliószor megkaptam már ezektől az emberektől, hogy miért kínzom magam, és miért nem megyek emberek közé, mert hogy az milyen jó, meg ilyenek. Ezek az emberek magukból indulnak ki mindig, és nem tudják megérteni, hogy nem mindenki olyan, mint ők.

Pedig ahhoz, hogy kreatív legyek, bekerülhessek a „zónába” és képes legyek feltöltődni, alkotni, vagy mentálisan teljesíteni, teljes csend de minimum monoton zaj (pl. egy ambient zene vagy a természet hangja) kell.