Ebből később még lehetnek problémák?

1 éve vagyunk együtt. Az első fél évben dolgoztam. Utána megszűnt a cégem, azóta semmi. Hogy ne teljen hiába az időm, tanulok. Fejlesztem az angolomat, és mivel nincs róla papírom, ezért júniustól tanfolyamra fogok járni, hogy legyen. Közben pedig régi vágyam volt az orosz megtanulása, és mivel most van rá időm, hát belekezdtem. Ez a probléma forrása. Még nem élünk együtt, de sokat vagyunk együtt. Csakhogy amikor átjön hozzánk, és anyám engedi be, megkérdezi tőle, hogy mit csinálok. Ha anyám azt válaszolja, hogy tanul, erre ő "már megint". Miért fáj az neki, hogy én tanulok. Nem tart el, mert még szüleimmel lakom, nem az ő pénzét költöm. Akkor miért nem tudja elfogadni? Én sem tettem neki szóvá egyszer sem, hogy nincs érettségije, "csak" szakmája. És egy biztosnak mondható munkahelye. Ő nem tanult, na és aztán, attól még értékes ember. De nem kellene a másikat piszkálni, mert ő meg szeret tanulni. Úgyhogy, mivel szeretnénk összeköltözni, egy kicsit tartok attól, hogy mindennap ezt fogom tőle kapni. És nem fog majd neki tetszeni, hogy nem az ő szabadidős tevékenységeit fogom vele folytatni. Ezek a tevékenységek a tévénézés, és a dvd-nézés. Mást nem szokott csinálni. Könyvet még nem láttam a kezében, és a házukban sem nagyon. Engem ez nem zavar, csinálja, ha neki ez a szórakozás, legyen, csak ne szóljon bele abba, hogy én meg mást akarok csinálni. Vagy ez már túl sok elvárás egy férfitól? Szóval van ilyen irányú tapasztalata valakinek? 28/N, 31/F