Miért kell egy gyereket állandóan rendszabályozni?

Csak azért,mert ő még gyerek? Hosszú buszozás alatt volt alkalmam megfigyelni egy-két dolgot. Először egy 9-10 éves forma fiúcska ült a közelembe a nagymamájával és az anyukájával. Nagyon értelmes kisfiúnak tűnt. Azonban ha kinézett az ablakon,már egyszerre regulázták: ne arra nézz! Felfelé nézett: nézz előre! Megvakarta a száját: ne piszkáld a szád! Pedig szépen,csendben ült amúgy,de már szerintem meg se mert moccanni. Beszélgetni próbált: maradj csendben! Most egyél,most igyál,most vedd le a pulóvered,most vedd föl,stb. Már nekem volt fárasztó hallgatni. Nekem még nincs gyerekem,huszonéves vagyok,de komolyan mondom,hogy sajnáltam a kisfiút a végére. Aztán jött egy anyuka 3 apró,totyis kisfiúval. Ott is ment az ezt ne-azt ne,de mondjuk ők még kicsik voltak,meg kell mondani,hogy mit nem szabad. Hanem amikor inni kértek,kaptak egy keveset,aztán semmit,és úgy kellett érte sírniuk,nagy szidalmak árán kapták vissza a vizesüveget. Gondolkoztam,hogy az anyuka nem saját magától fáradt el már ekkorra vajon? Mert ezt a sok regulát szerintem nem indokolta a 3 csöppség,korukhoz képes rendesen ültek,csak épp nem mozdulatlanul. Ezek az anyukák azt szeretnék,ha a gyerek mozdulatlanul és némán ülne órákig?