Volt már olyan, hogy megéreztétek egyik rokonotok halálát?

Konkrétan a halált nem csak azt, hogy valami nincs rendben.

Nagymamámnál voltam így. Aznap messze utaztam és elköszönéskor megpusziltam és hosszan integettem neki. Ez azért volt furcsa mert én utálok pusziszkodni és integetni, soha nem szoktam ilyet tenni. Rengetegszer visszanéztem rá, ahogy távolodik, én sem érettem mi ütött belém. Egész nap bennem volt ez a fura érzés, hogy miért viselkedtem így. Aznap este autóbalesetben meghalt a nagymamám.

4-es én sokszor leirom, pont azért, mert kiváncsi vagyok, hogy mi, és mikor jön be. És elég sokszor megvalósul, amit mondok. Ha százalékot kellene mondanom, akkor úgy 70% körül. De nem csak a rossz. A jó is. Olyan is volt, hogy a férjem nézegette az álláshirdetéseket, mert érdekelte, amúgy volt munkája. Megakadt a szemünk egyen. Én hiába győzködtem, hogy hivja fel, és jelentkezzen, nem tette. Azt mondta, hogy nem adja fel a jó, és biztos állását a szeszélyemért. Még azon a héten kirugták a biztos állásából. Én akkor elé tettem az általam felirt telefonszámot, hogy most már hivja fel azt a munkát. Felhivta, felvették. Még azon a héten ment dolgozni. Majdnem dupláját keres ott , mint az előző munkahelyén, és nem annyira kimerült. Ekkor is jól tette volna, ha már egyből rám hallgat. Szóval vannak jó megérzéseim is, nemcsak rosszak. Férjem már párszor jelezte, hogy szed össze egy kis rőzsét, és a talpam alá gyújt, mert boszi vagyok. :)) Persze volt olyan dolog is ami nem jött be, de az nem sok. Mint irtam, úgy kb 30%.

2-es voltam.

Nem konkrét megérzés, inkább rossz érzés.

Mikor a mamám volt kórházban, nem akartam bemenni hozzá a kórházba, 2 napra rá meghalt.

Anyumnál kb ugyanez, csak ott apu járt be mindig, én csak párszor mentem, apu mondta, hogy mennyek vele, nem akartam, meghalt.