Olyan férfivel házasodtatok össze, ami mindig is az ideálotok volt, vagy teljesen más személyiséggel?

Igen.Nagyjából minden olyan,amilyennek még anno kislányként elképzeltem.

Viszont a férjemmel volt egy közös vágyunk,ami sosem sikerült és nagy valószínűséggel már nem is fog.Két gyermekre vágytunk mindig is,de a kistestvér elmaradt.A fiúnk már elég nagy,mi pedig már letettünk a kisbaba projektről...

Ebben az egyben különbözik csak az elképzeléseinktől.

Igazából mindig egy bunkó, hideg, közönyös férfit akartam, mert rosszul vagyok az emberek önzetlen(ne menjünk bele abba, hogy filozófiailag nincs olyan hogy önzetlen..) segítőkészségétől, naivitásuktól, konformizmusoktól.

Aztán megtaláltam a világ legkedvesebb és legédesebb férfiját. Szóval nálunk igazából a romantikát nem a nő hiányolja. Néha zavar, amikor megsértődik rajtam, hozzászokhatott volna, néha nem is értem, hogy miért maradt velem. "Elmegyünk ma vacsorázni?" "Nem." "Miért?" "Mert ma nincs hozzád kedvem." - ez olyan általános.

Amit viszont nem tudnék elviselni, az az lenne, ha fajvédő lenne, de hál' Istennek maga a megtestesült rasszizmus, csak valahogy hiányzik belőle a rossz indulat.

Ennek ellenére halálosan szerelmes vagyok belé, és boldog vagyok vele.

Más jellemű férfival képzeltem el, de beleszerettem.

Boldogok vagyunk, gyermekünk is van.

Nem. Nem mondanám, hogy teljesen az ellentéte, de sokban más.

Igen, boldog vagyok vele :-)))

"Olyan az életetek,amilyet elképzeltetek?" Még nem teljesen, de még fiatalok vagyunk és jó irányba haladunk :-)