Nagyon kivan a t*köm a saját családommal, úgy érzem tehetetlenek és ha én nem védem meg őket, illetve nem segítem őket, megfulladnak. Szerintetek mit tegyek? Bővebben lent.

Édesanyám és Édesapám külön élnek. Apámnak volt egy jólmenő cége, viszont ahogy berántották és csődbe ment, azóta nem bír lábra állni. Alkoholista lett és nem törődik semmivel. Édesanyám nagyon kapar, de annyira nincs üzleti érzéke, hogy hihetetlen. Ráadásul már évek óta azt fújja, hogy apám miatt lett ilyen a helyzet. Én mondtam neki, hogy az ember egyedül is erős és nem a másikra kell mutogatni, hanem megcsinálni, hogy jó legyen. Van 3 testvérem, 2 férjnél van, mind a ketten elég nagy trutyiban vannak. Ez valami családi átok? Bátyám és én vagyunk fiúk, viszont ő is nagyon tutyi mutyi. Miért nincsenek ötleteik, hogy kitörjenek? A leglényegesebb, amit akarok kérdezni, hogy szerintetek továbbra is fogjam vissza magam, vagy adjam ki azt ami bennem van? Én teszem a dolgomat, jutok előre és próbálnak visszarántani, mindenben a negatív oldalt keresik. Bátyámat a munkatársai átverték valami bizsuval. Én mondtam neki, hogy ne üzleteljen cigányokkal, én jól ismerem őket. Á ő megveszi a nyakláncot, mert az eredeti. Kivizsgáltatás előtt kifizette. Aztán hallom vissza, hogy szegény hülye be lett rántva és milyen szánalmas. Az én családomra hogy mernek ilyet mondani? Legszívesebben odamentem volna és belezúztam volna a fejüket a falba. Mocskok. De úgy voltam vele, hogy nekem az átmeneti munka 1 hónap maximum, neki viszont sokáig lesz és azokkal az emberekkel is kell lennie, nem akarok kics*szni vele. De attól félek, ha ilyeneket megcsinálok a családom védelmében, ugyanúgy én lennék a szemét, meg beperelnének. Pedig keményen megkínoznám őket. Ez egy az ezer példa közül. Ilyenkor olyan ideg van bennem, hogy remegek és csőlátásom van. Amikor kocsmában kötöttek bele a barátnőmbe és belém, 5-en voltak, mi ketten és mentem előre, de akkor sem mertem megcsinálni amit akartam. Egy állas befért, de én már kaptam volna fel a sörösüveget, mocskok ezek... Utána nyugi, békültek, pedig durva arcok voltak. Rendesen kivan a t*köm, mi? Szerintetek ne fogjam vissza magam? Mert bennem egyre csak gyűlik ez és akkor a végén nagy pukk lesz. A családomért ölnék is, akkor is, ha ilyen kis buták, naivak, de szeretem őket. Valaki jár még ilyen cipőben? Tanácsok?