Nem bírom tovább. mit tehetnék? Nincs értelme élni.20l

Azt a mindenit, mennyi gondod van, mindjárt sajnálni kezdelek...

Keress magadnak barátokat, haverkodj össze a munkatársaiddal, keress magadnak párt.

Vannak akiknek ezerszer ennyi gondjuk van, mégsem siránkoznak.

Ne akarj senkire se támaszkodni! Nem jó!

Persze jó az, ha az embernek van pár ismerőse, szerette, akikben megbízhat, akiknek kipanaszkodhatja magát. De támaszkodni nem jó. Én egyszer beleestem ebbe a hibába. Eljött értem álmaim szőke hercege, és én teljesen a rabja lettem. Mindent megtettem érte. Komolyan, ha azt mondja, hogy egyek szart, akkor eszek a kedvéért. Totálisan tőle függtem, ha nem volt a közelemben, én egy idegroncs voltam.

Aztán belém rúgott. Megalázott, becsapott, beleszart a lelkembe. És akkor nagyon rossz volt. Úgy éreztem, mint aki alatt megnyílik a talaj. Nem volt mibe kapaszkodnom, mert csak neki éltem.

Azóta megtanultam önállósodni. Megtanultam saját magamra vigyázni, saját magamra támaszkodni. Ha te nem tudod, hogy hogyan állj fel, akkor nem fogja tudni senki sem helyetted.

Neked szerintem csak szimpla szeretethiányod van. Az pedig nem egy túlélhetetlen dolog. Idővel majd megtapasztalod a szeretetet, de semmiképp ne nyafogj, mert azzal nem lesz jobb.

"SOHASEM SIRÁNKOZTAM MÉG.kb.2órája regisztráltam mert nem akartam kiakasztani a barátaim MEGINT."

Khm... ezek szerint tényleg nem siránkoztál soha... Ajánlom, hogy olvass bele itt néhány kérdésbe, aztán

a) vedd észre, hogy áldásos helyzetben vagy, ha tényleg csak ennyi a problémád

b) ringasd magad abba a hitbe, hogy olyan szörnyű sors jutott neked, hogy értelmetlen az életed.

20 éves felnőtt nőként problémázol azon, hogy egyedül érzed magad és el kell látnod magad? 15 évesen még oké az effajta nyöszörgés, de 20 évesen...

Pasiznod sem kötelező, ha annyira nem akarsz (ribizlinek tűnni).

És jöjjön az építő jellegű kritika: tartás hiányzik belőled, mint a legtöbb emberből. Erő, józan ész. Ha ez meglenne, nem itt tartanál.

19L