Mi a véleményetek arról a helyzetről, hogy egy férj veri a feleségét, az anyja meg őt pártolja és bátorítja ebben?

Furcsa egy népek ezek hallod! Sógornő szülei akik nem védik meg a lányukat, és ugyanezt teszi az anya is aki nem védi meg a gyerekét az ilyen helyzetektől.

Az anyóst aki bátorítja a fiát a verésre, én ezer százalék, hogy egy kicsit megszorongatnám és megkérdezném milyen érzés ha valaki visszaél az erejével. Nem irigyellek ilyen rokonokkal.

Próbálj meg valamit tenni!

Ezek bizony családból hozott mintázatok. Addig ismétlődik, amíg valaki egyszer úgy nem dönt, hogy bármi legyen is, de kilép ebből. Azért nehéz, mert a biztonság szükséglete fontosabb az embereknek, mint a szeretetre való igény. A biztonságot pedig ebben a helyzetben sajnos a már megszokott, jól ismert, otthon is ezt tanulta rossz megküzdési stratégia, negatív minta jelenti.

A bántalmazók többnyire bántalmazott gyerekek voltak. Na, és akkor kérdezhetnéd, miért is nem emlékszik arra, hogy milyen nyomorult érzés volt, amikor őt bántották, és kiszolgáltatott helyzetben volt. Sajnos bizony nem emlékszik, mert leválasztódik az érzés a személyiségről. Ez önvédelem. A pszichiáter ilyenkor azt teheti, hogy szépen lassan visszavezeti a kliensét a régen elfelejtett érzésekhez, aztán tudatosítja vele, hogy minden ütés előtt dönthet helyesen, mert felelős a cselekedeteiért. A bántalmazottak pedig, mint írtam, ragaszkodnak a megszokott rossz biztonságához. Meg kell érteniük, hogy változtatni szükséges a gyermekük érdekében, és elengedni a hamis biztonságot. A változtatáshoz azonban erőre van szükség, erőforrásra. Valakire, valakikre, akik támogatják, és mindig emlékeztetik a jó döntésre, hogy ne csússzon vissza. A bántalmazott nők önértékelése sincsen rendben, érezheti azt, hogy ő éppen ezt érdemli. Az öt éves kislány pedig most tanulja a bántalmazott nők játszmáját az anyukájától. Öt éves korban éppen az ellenkező nemű szülőé a "pálya", "szerelemben" vannak a kicsik, és nagyon ragaszkodnak is az ellenkező nemű szülőhöz. És igen, törés a gyereknek egy válás, de még nagyobb, sőt hatalmas törés, veszteség, ha az anyukája engedi, hogy az apukája bántalmazza. Így tanulja meg a gyerek az áldozat szerepet. Ha ez az anyuka tényleg szereti a gyermekét, akkor semmiképpen nem akarhatja, hogy a gyermeke áldozattá nevelődjék. Sok erőt, és kitartást kívánok ennek a családnak, valamint olyan szakemberek jelenlétét, akik nem csak próbálnak, de képesek segíteni.

Aki nem akarja, sajnos nem lehet megmenteni.

Mindig a gyerekre van fogva, hogy valaki amiatt nem lép, de ha szépen végiggondolná, akkor épp a gyereknek nem tesz jó vele hosszútávon. A gyereknek egy erős anyára van szüksége, nem egy idegileg meggyötört, megalázott anyára.

Az jutott eszembe, mi lenne ha ezekből a válaszokból amiket úgy ítélsz meg,hogy értékesek és jó tanácsokat adnak, a sógornődnek kimásolnád és megmutatnád. Nem haragudhat meg szerintem mert név nélkül vetetted fel az ő problémáját.

Nagyon szépen leírja és kiértékeli a szitut az előttem szóló hölgy is.

Főleg a kislány miatt lehetne érvelni.