Már nem is hiányzok a barátnőmnek? Vagy most mi van?

nem kell egyből a legrosszabbra gondolni!! őszintén tapasztalatból beszélek.

a barátommal minden nap találkozunk ugyan, de ez a buszon való alig egy óra alvást jelenti hétköznap. magyarul szinte alig beszélünk (a hétvégét kivéve). sokszor van olyan, h lenne mondanivaló, de inkább alszunk, mert iszonyatosan kimerülünk...

na az a lényeg, h vehetjük úgy, h ugyanabban a helyzetben vagyunk.

nálunk is szokott olyan lenni, hogy egyszerűen nem tudunk egymásnak mit mondani. egyikünkkel se történik semmi érdekes, egyszerű emberek vagyunk, vannak szürke hétköznapok. a kedvesem néha ezen be is pöccen, mert nem érti h miért nem tudok mesélni (alapból egy csacsogógép vagyok, be nem áll a szám...). ő is azt szokta hinni, h haragszom, v vmi más baj van, és olyankor nyaggat, azzal meg felidegesít... (szóval szerintem ne piszkáld. :D)

pedig olyankor is imádok vele lenni, amikor kussolok. és folyton hiányzik, és imádom őt.

mondjuk nektek korlátozottabbak a lehetőségeitek a távolság miatt, mi ilyenkor összebújunk, alszunk vagy filmezünk.

miért nem voltál otthon? mesélj neki arról, h mi történt veled, míg távol voltál. lehet h megviselte, h hiányoztál neki. mondd neki, h ő neked nagyon. nyáladdz neki egy kicsit! és bízz benne h igazat mond! mert mondom, ha nyaggatod, csak felcseszed az agyát. (de ha a nyáladzás nem segít, akk tényleg lehet vmi a háttérben - magamból kiindulva)