Volt már olyan, hogy sírtatok egy ismeretlen ember halála miatt?

Nem volt ismeretlen, mert Anyu barátnője volt, de valamilyen szinten mégis ismeretlen volt, hiszen nem családtag ugye. Nagyon szerettem, kedves hölgy volt, nagyon jókat hülyéskedtünk. Rákos volt, végignéztem a szenvedését, mert mivel nem volt élettársa, senki, aki tudott volna segíteni, így Anyu ápolta és én is mindig láttam, hogy mi történik. 14 éves lehettem kb. Borzalmas volt nézni a szenvedését, emlékszem, hogy mikor egyik kontroll után megérkeztek (oda is Anyu vitte), zokogva ölelt Magához (már tolószékben ült, mert a gerincében is áttét volt...), zokogva ölelt Magához, hogy meg fog halni és kérte, hogy vigyázzak én is és Anyu is a kislányára, aki akkor 7 éves volt. Mikor meghalt, akkor sírtam és még utána is párszor. Most 20 éves vagyok és mai napig sokat gondolok Rá. Már Anyu sem él sajnos (beteg volt Ő is, de Ő nem rákos volt) és mindig arra gondolok, hogy már biztosan beszélgetnek most valahol... Szóval Ő nem volt teljesen ismeretlen, de nem is volt családtag, mégis nagyon megrázott a halála.

Akit viszont tényleg nem ismertem, Ő a Kamarás Inez nevű kislány volt, aki 2 évvel ezelőtt, 5 évesen elvesztette a rák elleni küzdelmet. Sokat volt a tv-ben, mindig megrázott a riport, de amikor meghalt, lesújtott és hiába nem ismertem, kijött a könnyem. A youtube-on is láttam Róla egy emlékvideót és az is könnyeket csalt a szemembe.

Öcsém kruppal korházba került pár hónaposan. Sokat voltam vele,pont téliszünetem volt,anyáék dolgoztak.

Mellette feküst egy kislány,kb másfél éves volt,ráömlött egy nagy fazék forrásban levő víz. Az intenzivről hozták át,hogy már jobban van,foglalkoztam is vele,mert a szülőket gondatlanságért letartóztatták.

De egyik nap arra mentem be hogy csak fekszik,nem lélegzett, a nővérkék nem vették észre,meghalt.Még hozzáértem hogy miért fekszik ugy,meg akartam igazitani a kis kezét hogy ne zsibbadjon el.De már hideg volt.

Napokig sirtam,még most is könnybelábad a szemem.

22-es. Ezen most én is könnyeztem. :(

Részvétem.

Pár választ megkönnyeztem.

Mióta anya lettem,azóta szinte minden beteg gyermekes történetet/kisgyermek halálát megkönnyezem.

Gyermekonkologián nagyon kemény lehet dolgozni....

Bocsi az offért!

Köszönöm 25-ös válaszadó a részvétnyilvánítást!