Volt már olyan, hogy sírtatok egy ismeretlen ember halála miatt?

Arra nem emlékszem, hogy valaki halála miatt sírtam, de biztos előfordult már ilyen is.

Amiatt gyakran elejtek pár könnycseppet, hogy olvasok itt, blogokban, arról, hogy egyes emberek milyen rossz körülmények között élnék: valakinek luxus a sajt, a gyümölcs, ez azért szívszorító. Megismerkedtem itt egy olyan lánnyal, aki öngyilkos akart lenni, szerencsére lemondott erről az őrült ötletéről. Szóval, mások szerencsétlen, rossz, szomorú helyzete sokszor meghat, mint ahogy az is, hogy hány gyerek éhezik, stb.

Hűh. 8 éves voltam, amikor a legjobb barátnőm anyukája meghalt mellrákban, pedig még csak 38 éves volt, egy 8 éves kislánnyal, tanárnőként. Csak egyszer találkoztam vele, amikor nála voltunk, és leöntöttem a fehér szőnyeget málnaszörppel, és csak nevetett.

A temetése volt mai napig életem legszörnyűbb napja, de ezt nem tudtam előre. Elszöktem anyutól, hogy körbenézzek a temetőben. Mai napig vonzanak az ilyen helyek, igazából minden vágyam hogy egy elhagyatott kastélyban élhessek, de akkoriban nem volt ilyen beteg az elmém, szóval amikor beléptem egy házacskába, és megláttam a holttestet, a nyitott koporsóban...mai napig nem felejtem el azt a látványt, azt a sárga, kiszáradt bőrt, azt a száraz hajat. Azonnal felismertem, hogy az a barátnőm anyukája.

Megvizsgáltam, aztán szépen lassan kisétáltam, és elkezdtem sírni, mindenki engem nézett sajnált. Ekkor eleredt az eső. Ilyen hatalmas vihart a mai napig nem láttam.

Mondhatni életem legrosszabb napja volt. A barátnőm persze később "hálás" volt nekem, 9 évesen mondta, hogy én voltam az egyetlen barátnője, aki megsiratta, és azt mondta, hogy ebből látja, hogy én igazi barát vagyok. Hát..

Egyszer kellett festenem egy portret, a megrendelo huszoneves batyjarol, aki balesetben halt meg.

Egy mosolygos foto alapjan kellett dolgoznom, hat volt, hogy fedtes kozben elsirtam magam.