Miért fáj a lelkem és gyötrődöm ugyan úgy?

Szia!

Én vagyok az előtted lévő kérdés feltevő.Én az anyukám pesszimizmusa miatt szenvedek.Valahol megértelek.Örülj,hogy külön vagy a családodtól és van saját családod.Édesapádat megváltoztatni nem tudod,csak a helyzetet elfogadni.Kitartást és türelmet,mert ha ezt mutatod felé,téged nem "zsarolhat",nem éri el a célját.

Szia,

nálunk érzelmi zsarolás ment sokáig. A többiekkel most is csinálja, velem már nem meri. Egyszer megpróbálta. Bejelentettük a párommal (4 éve voltunk már együtt), hogy el szeretnénk jegyezni egymást. Mindenki örül, mosoly stb. Két hétre rá, pontosan a születésnapomon kiverte a hisztit, hogy megtiltja az eljegyzést (22 évesek voltunk, mindketten önfenntartók), nem hozzám való ember stb. Nagyon nyugodtan és világosan megfogalmaztam neki, hogy nálam érzelmi zsarolással semmire sem megy, mert lám, most szépen összepakolok (szeptember volt), és január végéig nem lát. Ha ez kell neki, hajrá. Tanult belőle. Nem volt a legszebb húzásom, de amit aznap hallottam tőle, azt nem kívánom senkinek.

Az ilyen helyzetekre többféle reakció van. Sajnos ezek közül kevés vezet el igazi, hosszú távú megoldáshoz. Én Neked is (mint mát több másik embernek itt,) a Hellinger-féle terápiát ajánlom.

Konfrontálódhatsz vele, vagy el is nyomhatod magadban, esetleg megszakítjátok a kapcsolatot, ezeknek mind megvan a maga hátulütője. Talán furcsa gondolat elsőre, mert a gyerekek másképp látják a szüleiket, de a TE apádnak is megvannak a saját mozgatórugói. SENKI nem gonosz zsarnok alapból. SENKI nem születik annak. Az Ő sorsa azt hozta, hogy mára ilyen lett. Nehéz lehet ezt Neked elfogadni. Viszont ez az egyetlen feladatod ezzel. Nem kell vele vitatkoznod, megértőnek lenned, szót fogadnod vagy bármi egyebet. Ha el tudod fogadni Őt olyannak, amilyen, akkor a többi jön majd magától. Hidd el, nem a Te dolgod megítélni Őt. A tetteit elítélheted, Őt magát nem. Merj kicsi lenni hozzá képest! Ettől nem leszel -ahogy írtad- kis sz@ros. Mihelyt átlátod, hogy ez az érzés a Tied, benned van és nem másban, máris látod, hogy hatalmad van e felett az érzés felett. Míg apukádnak NINCS. Ez az igazság.

Na igen, néha meg mernék rá esküdni, hogy az érzelmi zsarolás rosszabb, mint a fizikai bántalmazás. A pofon elől legalább el lehet szaladni...

Nekem anyám ilyen. Gyerekkoromban folyamatosan azt hallottam, hogy trehány vagyok, nem segítek semmit, mindig akkor jön rám a tanulhatna, mikor segítenem kellene, stb... pedig így felnőttként visszagondolva szinte én neveltem a 7 évvel fiatalabb hugomat, mellette sok háziállatunk volt, amit gondoznom kellett, főztem, házimunkát végeztem és mellette 4,5-4,6-os átlaggal tanultam.

Fiatal felnőttként az volt a baja, hogy nekem csak a pasizázon jár az eszem, ő meg megszakad a munkától.

És ezt szépen-módszeresen, lélelőrlően szajkózta.... meg minden egyebet.

Két éve,mikor babát vártam, kiderült, hogy a hátam mögött a páromat szapulja idegeneknek. Nagy pocakkal hallgattam a dumáját: minek szülsz már te egyáltalán, harminc elmúltál, hogy eshettél teherbe? Direkt csináltak fel, mert a házad kell (jelzem az én házam kis romos, a férjem családja meg igencsak módos!). Nem te kellesz, csak a pénzed, ezeknek tekersz?... NA itt meghúztam a vonalat: NE TOVÁBB!!!!! mert már a babát is veszélyeztette vele (cukros lettem).

Azóta nem vagyok vele hajlandó a kapcsolatot tartani. Nem haragszom, nem veszekszem, nem áskálódom. Ha baja van, jöhet. dE nem hallgatom a szapuló, leszóló, fennkölt megnyilvánulásait. Kihúztam magam. És tudod mit? Jól is érzem így magam és rájöttem, nem én vagyok a semmitőlvaló, hanem ő, aki egy teljesítménykényszeres, szorongó gyereket nevelt belőlem és próbált is akként megtartani.

Ne reménykedj. Megváltoztatni az ilyen embereket nem lehet. Tudod, az a mondás járja, hogy a gonoszok erősek. De TE önmagadat tudod kontrollálni. Felnőtt ember vagy. Ne érezd magad kis szarosnak apád mellett: te nagy vagy mellette. Miért? Mert igenis felül tudsz emelkedni az ő kibírhatatlan természetén is.