Mikor érezted, hogy most már lépned kell és ki kell mondanod vége? 8 éves kapcsolat. Nm tudom mit tegyek. Szeretem, de azt hiszem nem arra vágyom amit mostanság kapok tőle. Mennyi ideig gondolkoztál?

Nekem az jutott eszembe, hogy elsősorban egy házasságot megmenteni kellene, ha nincsenek olyan gondok, ahol az egyik fél veszélyezteti a másikat. Nos itt erről nincs szó.

Azt írod, hogy keveset van otthon.. és Te sokat vagy otthon? Kezdj el szerintem többet foglalkozni magaddal, egyedül.

Én is sokáig csináltam azt, hogy otthon vártam arra hogy hazajöjjön a párom (nem férjem, sőt már nem is a párom) és mikor hazaért csalódott voltam, hogy fáradt vagy nincs kedve ahhoz amihez nekem.

Lehet, hogy ez nálatok van így, elég kevés részletet írtál, így csak tippelek.

Ha a munkád után elmennél valahova kikapcsolódni, barátokkal teázni, kávézni, vagy csak belefognál valami újba, pl átrendezed kicsit a lakást, újra dekorálsz egy két helysége, neked tesz jót elsősorban a férjednek meg tetszeni fog, hogy feltalálod magad és nem az ő jelenlétén múlik a jókedved. Ha te már eleve jókedvű és pozitív vagy mire hazaér, neki is jó kedve lesz.

De ha hazaér munka után és egy szomorkás nőt talál ott akit neki kell megvígasztalnia az nem lehet túl vonzó.

Nem védeni akarom, én is keresztül mentem ezen. De mire én ezt elkezdtem élvezni, rájöttem , hogy nem vagyunk hasonlóak a párommal, nincs mit csináljunk közösen és mindez megkönnyítette a döntésemet.

De szerintem fordítva is elsülhet.

Ezért nem tanácsolom neked egyből azt, hogy menj ha nem jó.

Okoskodni sem akartam, lehet hogy fele nem igaz rád annak amit leírtam, akkor ne haragudj.

Nálunk is 8 éves a kapcsolat, a nagyfiunk 4 éves, és van egy 32 hetes pocaklakóm is.

Igazából nálunk sokkal többről van szó, mint amikről te írtál, mert sajnos nálunk a kommunikáció az, ami alapjaiban nem működik. De mindezek mellett sok hasonló dolog van nálunk is, mint nálatok. (Pl. az ismerősöknek soha nem fáradt, ellenben a fiához gyakorlatilag mindig, amit valahol meg is értek, hiszen az úrfink igazán égetnivaló, viszont szerintem mindezt csak azért csinálja, mert figyelemre, törődésre vágyik az apjától, aki viszont a napi robot miatt legtöbbször hullafáradt.)

Nálunk sincs arról szó, hogy ne szeretnénk egymást. Ha ez így lenne, már rég nem lennénk együtt. Állítása szerint imádja a fiát, és engem is, és ennek valóban ezer apró jelét adja. Tényleg rengeteget dolgozik, és valóban nem az ő hibája, hogy minél többet keres, az élet is annál többe kerül... Ellenben mégis szinte minden nap veszekedés van itthon, és ezen már sokszor próbáltunk változtatni, de pár nap béke után a vége mindig ugyanaz...

Szeretem, és megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy esetleg vége lehet. Viszont, mivel soha nem mondja el, ha valami bántja, csak fortyog magában, és ha én beszélek a problémáról, ami engem bánt, azt is személyes támadásnak veszi, így már végképp nem tudom, mit kellene tenni. Nem akarom, hogy a gyerekeink háborús övezetben nőjenek fel... Viszont nekem sem a megszokás miatt fáj, ha arra gondolok, hogy elveszíthetem...

Nem irigyellek, tényleg nagyon rossz lehet neked, főleg, hogy azt érzem rajtad, hogy te még szereted, és kész lennél újra kezdeni vele csak őt nehéz kilendíteni, és nem érted,miért viselkedik így.

Én is elég rossz helyzetbe kerültem, 7 éve vagyunk együtt gyerekkorunk óta, már mindene átestünk, ő idősebb nállam 3 évvel, tehát ő kiélte magát minden szempontból.Nekem ő volt az első, amit soha nem is bántam de most , hogy végzek az egyetemen úgy érzem, hogy nem jó ez így nekem, vagyis ugyanaz ami nálatok.

Reggel elmegy dolgozni, egész nap alig beszélünk telefonon(nem úgy mint régen), este 8 fele hazajön letusol eszik, leül gépezni, vagy tv-ni, és ennyi aztán alvás.Alig beszélgetünk, vagy ha mégis akkor olyan apróságokról, ha meg valami olyat kérdek vagy teszek ami neki épp nem tettszik, akkor jön a veszekedés, duzzogás.De már az sem olyan mint régen, hogy duzzogunk 1 órát és utánna kibékülünk, hanem akkor meg van az ürügy h napokig nem beszélünk.Én igyekszem a kedvében járni,nem kérdezni, vagy untatni a butaságaimmal, delátom rajta , hogy állandóan feszült és ideges.Megcsalás kizárva.Szóval én azt érzem, hogy megváltoztunk és csak a múlt köt össze minket.Remélem nálatok jóra forudulnak a dolgok.én is igyekszem helyre hozni, aztán ha vége akkor meg már nincs visszaút....