Mit tegyek? Nem tudok a nevelőapámmal élni.
Már 3 éves korom óta nevel, nem mondták meg, hogy az apám, titkolták előlem... De igaz sosem éreztem úgy, hogy az apám lenne, mikor ezt megemlítettem, akkor mindig haragosan néztek rám, s mondták hogy erre ne is gondoljak. Később aztán 13 éves koromban egyszer csak úgy kihívtak a szobájukba (egybejáró házunk van) s anyukám, mialatt a nevelőapám főzicskélt, mellékes stílusban elárulja, hogy ő nem az igazi apám. Sosem voltam jóban vele.. Mindig veszekedtünk, mindig martuk egymást... Mostanra, 19 évesen próbálok nem foglalkozni vele, de ő sajnos nagyon is foglalkozik velem... Mivel egybejáróházban lakunk csak úgy tudok a konyhába, illetve a fürdőbe és a kijárathoz jutni, hogy átvágok a szobájukon... Mikor este van s anyukám estizik, ő mindig csinál valami gusztustalanságot... Mindig direkt kint van, az a szál alsó gatya is ami van rajta. Előszeretettel szeret a fülembe böfögni, nekem jönni, kinevetni ha véletlenül elesek, jah és csúnyán nézni rám.. Érzem rendesen ahogy átkoz mikor átvágok a szobámig... Bocsi, hogy ilyen részletes voltam, de az anyámnak ő már kicsi koromban többet ért mint én, (nincs kinek elmondanom mindezt, a bátyám szereti a nevelőapámat) anyám maga mondta hogy tudja hogy utálom őt, de hát...
Persze 17 év múltán már menekülne tőle, pocsék egy férj, anyám nem egyszer akart öngyilkos lenni mellette... Csak azért van vele, mert adósság van a házon, de a nevelőapám ezt kibékülésnek veszi.. szal marad minden a régiben, én meg próbálok egy koliba húzni, s munkát találni...
Mindig szenvedtünk mellette, mikor anyámra rájött a depresszió korszaka, s mellette sírt az ágyban ő röhögve kapcsolgatta a tévét, s nekem kellett anyámért kiállnom- gondolom az ilyen megmozdulásaimért utál engem. Mindig próbálok kedves lenni vele, jóéjszakát kívánok neki, nem veszem el tőle a pénzt, amit reggelire kapnék...
Szerencsétlen egy helyzet. Nem védem a nev.apádat, de én se lennék túlságosan boldog, ha valaki bármikor átjárogathatna a szobámon. Vannak olyan intim pillanatok, amikor az ember szeretne egy kicsit magában lenni anélkül, hogy attól kéne tartania, hogy rányitják az ajtót.
Furcsállom, hogy amikor édesanyád nincs otthon, akkor ő egy szál gatyában mutatkozik előtted. Még jő, hogy legalább az rajta van.
Egy gusztustalan, primitív ember lehet, de próbáld megérteni őt is. Nem lehetne valahogy megoldani, hogy ne kelljen átjárnod a szobájukon?
egybejáró ház nem lehet, így is csoda ha egésznap kidugom az oromat, akkor is csak wc - re megyek, de van amikor visszatartom mikor hallom, hogy a konyhában van .- a konyhaban van a wc, s utáána jön a kijárat... nagyon szegények vagyunk... nincs meg a normális életkörölmény... nem ez zavarjka őt, hhogy egy nap ha 2 - er kidugom az orromat, hanem az, hogy mindig kiálltam anyámért, a btyám soha, még akkor sem mikor azt a kiis pénzt is ami volt nekünk egy nőre költöttem, csak úgy elment anyámat megalázni...
anyám nagyon kis gyerek a szerelmeen, minduig mondom neki hogy mit eszik rajta erre ő azt mondja, hogy nem szereti már őtd de nem megy el, mert adósság van a házon, sakkor ő vele mi lessz ő hhova fog menni... ma is elment volna örökrre a bevelőapám, de anyukám azt mondta hogy jólvan akkor itt maradok... amúgy ő állandóan alsógatyában van, kicvso korom óta abban volt itthon... anyámhoz való, két kis gyerek... megérdemli az anyám őt... de most hogy van állása anyámnak (takarító) most már menekülne, de hát sajnáli őt, hogy ő hova menne a ház az anyu nevén van, meghogy adósságok vannak. az utóbbi érteklmes, de az előbbi... remélem összejön a kollégiumm, de hát tavayl is akartam menni,de anyám azt mondta hogy neked jó itt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!