Mi van olyankor amikor férj és feleség másképp gondol lényeges kérdéseket, költözés maradás, saját lakásért küzdés vagy élhetőbb élet?

Ha már belekezdtem egy saját lakásba akkor azt nem fogom abbahagyni, mert tény hogy egyszer az enyém lesz. Az albérletben a bérleti díjat is kell fizetni meg a rezsit nem beszélve a gyerekekről plusz hogy bármikor kitehetnek. Majd ha felnőnek mi lesz? Ők is mennek albérletből albérletbe mert az anyjuk nem töltött elég időt az apjukkal? Itt nem a lakáson kéne másképp gondolkodni hanem az egymáshoz való hozzáálláson, mert lehet úgy hitelt fizetni hogy közben egymással is foglalkozik az házaspár.

Ha szétesik a család, mit ér a saját lakás? Már pedig így előbb-utóbb ez fog történni.

Tudod, hogy az életben semmi nincs ingyen. A férjed meghozza a maga áldozatát a rengeteg munkával, a te áldozatod pedig az, hogy egyedül boldogulj a gyerekekkel. Örülj, hogy együtt vagytok és nem külföldön van a párod. Ne forszírozd az albérletet, az a más tulajdona. Én is voltam úgy annak idején, hogy megkérdeztem a férjemtől, hogy nőttek-e a gyerekek mióta nem látta őket. Ő meg visszakérdezett: Mi van, fodrásznál voltál? Erre én: Igen, két héttel ezelőtt. Szóval ismerem a szituációt. Tudom mi az magányosnak lenni egy kapcsolatban. Tartsd össze a családot, mert a férjed nem szórakozásból hajtja betegre magát, hanem azért, hogy hajlékotok legyen. Tudom, hogy te kevesebbel is beérnéd, mert ezek az idők elmúlnak és már nem jönnek vissza, és ebben neked van igazad. De hosszútávon gondolkodva a férjednek van igaza. Persze jó lenne néha egy jót beszélgetni, mert támadnak néha az embernek szép gondolatai és nincs kivel megosztani, és mire sor kerülhetne rá, már nem fontos... Nagyon fájni tudnak a kimondott szavak. A ki nem mondottak is ugyanúgy.

Vigasztalásodra annyit írnék még, lehet most szűkösebb lehetőséged van munka terén, de az adósságotokat lassan kifizetitek és saját házban vagytok. Az évek múlásával amúgy is beszűkülnének a lehetőségek, és még tető sem volna a fejetek felett. Óvatosan az elvágyódással, mert nem biztos, hogy jóra vezet... Örülj annyinak, amennyi van, és a párodat ne keserítsd elégedetlenséggel. Ölellek szeretettel.

Ha ebben a városnak nevezett valamiben vettetek saját lakást, akkor szerintem felesleges volt. Mert ha most ilyen szűkösek a lehetőségek munka terén, akkor később lehet, még rosszabb lesz. Úgyhogy szerintem itt már nem nagyon tudsz mit tenni. Inkább egy élhetőbb helyen kellett volna saját lakást venni. De tudom, hogy az ember mindig későn okos.