Hogyan tudnám elkülöníteni magam a családomtól amíg itt élek? Már beleőrülök abba ami itthon megy.

A gondom az, hogy amint hazaérek az iskolából, már biztosan van itthon egy valaki, és amint belépek az ajtón, ordibálnak velem, belém kötnek, akármit csinálok semmi nem jó.. az anyámmal már 8 éve nincs normális kapcsolatom, nem tud hozzám úgy szólni hogy ne emelje meg a hangját, és nagyon rossz a közérzetem miattuk.. néha már hazajönni sincs kedvem, mert tudom hogy amit bejövök az ajtón semmit nem lesz hangulatom csinálni mert akármihez fognék, zavarnak benne és megakadályozzák. Soha nem volt külön szobám, sose tudtam elvonulni egy picit, úgy érzem nincs személyes terem és ez megfojt... nem tudom máshogyan leírni szavakkal amit érzek. Már többször jártam orvosnál, pszichológusnál mert az anyám állandóan bemagyarázta, hogy dilis vagyok és szükségem van rá, emellett elvette az önbizalmamat is, és félek hogy nem fogok tudni kitörni innen. Idén érettségizek, de félek hogy nem sikerül a felvételim és akkor még tovább kell várnom hogy elszakadhassak innen, de tanulni sem tudok attól ami itthon megy, és nagyon félek hogy így kell leélnem az egész hátralévő életemet. Nincsenek nagy igényeim a jövőre, akár egy egyetlen szobás lakást is mondhatok a legnagyobb elvárásomnak azon a téren hogy hol szeretnék élni, csak egy a fontos : borzasztóan szeretnék saját életteret, magánszférát, és nem minden nap úgy élni, hogy ha zuhanyozok akár, vagy bármi, az anyám lazán besétál és elkezd pofázni... Vajon van esélyem kiszabadulni ebből? Elég bizonytalan pályát választottam már a középsuliban is amiből nem is biztos, hogy ha tovább tanulok akár, utána bármt is tudok vele kezdeni...

egy elkeseredett lány