Ezek után még Ő van megsértődve rám?
Itt vannak az előzmények:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Azóta hozzám sem szól, elfordítja a fejét, ha elmegyek mellette stb.
Tudom, hogy ez nem normális viselkedés, és azóta rájöttem mi az oka. Apukám mindig helyesel neki, megszokta, hogy akár igaza van akár nem, bólogat neki mindenki, erre itt vagyok én, aki kiáll az igazáért, és nem vált belőle bólogató kutya...
Ennek ellenére nem akarok több veszekedést, ha ezen múlik a család boldogsága, kerülni fogom,amennyit pedig beszélünk, én is bólogató kutyává válok és mindent helyeselni fogok. (csak tudjam megállni). Szerintetek jó ötlet? Nem akarok a hátralevő életemben veszekedni vele...
Nálunk mostohám ugyanilyen. Bármit mondok
1. meg sem hallgat
2. rögtön utána leszól
Mindenki behódol neki, én vagyok a sz.r, amiért inkább le sem megyek, ha ő is ott van. Így is minden alkalmat megragad, h megalázzon, beszóljon, minek adjak rá még többet? Apám pincsiként liheg neki, bármit csinál, az csak tökéletes lehet.
Ha valami nem tetszik mostohámnak, vagy ordítani kezd, vagy pedig besértődik, és napokig hozzá sem lehet szólni. Képtelen elviselni, ha másnak van igaza.
Anyudhoz hasonlóan ő is beteg, pszichológusra lenne szüksége, mert nem képes normális kapcsolatokat kialakítani, normálisan viselkedni. Sajnos itt a "vagy megszoksz, vagy megszöksz" áll fenn. Próbálj elmenni, mert belebetegedhetsz - én anorexiás lettem a folytonos stressz miatt.
Hát nállunk kicsit más a szitu de az én anyám is azt hiszi h nekem csak kussolni lehet. Világ életében lusta volt, de mikor már meg tudtam bizonyos dolgokat én is csinálni onnantól még annyira se szarta le. A mai napra már odáig fajult (jelenleg sajnos nincs munkám) hogy én egész délelőtt robotolok. ő hazajön a munkából és leül a gép elé (mert h számítógép függő) Nem csinál semmit. Ha szabadnapja van akkor sem. Még beszélni sem lehet vele mert a rohadt játék mindennél fontosabb. És én vagyok a rosz gyerek mert meg merem neki jegyezni h lusta. Meg h én nem ítélkezhetek mert ő az anya (ehez képest egy 10 éves többet segít otthon). És itt van tesóm. Idősebb nállam. Jó ha 2 hónapot ledolgozott összesen életében és itthon sem csinál semmit csak eszik, alszik, gépezik. És ő a jógyerek mert őt nem érdekli az se ha száraz kenyeret kell ennie, meg ha úszik a lakás a koszban. Jah és nekem már 2szer a képembe vágta h elmehetek ithonról ha nem tetszik h ilyen semmirevaló.
Csak azért írtam le h lásd, nem csak te vagy ilyen viszonyban az anyjával.
Az egyetlen dolog ami itthon tart, az h nincs hova mennem
Miután elolvastam az előző kérdésedet azt mondom: normális. Mármint, ha az alap viselkedését vesszük, akkor nem is lehet mást várni tőle. Rajtad vezeti le a feszültséget, és amiket mondott, háát.
Szép és jó, ha kiállsz az igazadért, de ebben a világban nem sokra mész. Tudod mi a túlélés kulcsa? Az alkalmazkodás. Nem kell megadnod magad, elég ha megjátszod, franc akar vitatkozni alapon. Szerintem apukád is ezt csinálja. Egyszerűbb. Te is jobban tudsz majd a tanulásra koncentrálni. Ha pedig végeztél, összecsomagolsdz és elmész. Esetleg küldhetsz anyukádnak egy boxzsákot, "Ezen verd le a nyűgödet" felirattal :)
A legegyszerűbb, ha kerülöd a vitát. Az egészet ennyivel lerendezheted: Igen anyu, persze anyu.
Oda se kell figyelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!