26 évesen még mindig a szüleimmel élek, de már semmi életkedvem. Hogyan legyek pozitívabb?
Nagyon égőnek tartom, hogy még mindig a szüleimmel élek. Itthonra adok haza pénzt, amúgy nem keresek sokat (havi kb. 100e) Apám nyugdíjas, szóval muszáj segítenem nekik anyagilag. Így viszont nem tudok egyről a kettőre jutni, és már nagyon elegem van ebből. Nagyon sokat gondolkozom ezen, és nagyon kilátástalan a helyzet.
De ami most végleg elszomorított, az egy másik kérdés, amiben a válaszadók mind 18 és 24 éves kora között költözött külön (főleg a párjukkal). Nekem erre egyelőre semmi esélyem, pedig nagyon szeretném. Szégyellem is magam emiatt.
Ne aggódj Kérdező!
Ma gyakorlatilag két féle 20-30-as fiatal van: aki a szüleivel él, illetve akinek a szülei vettek lakást (v. szülői segítséggel).
Én inkább laknék a szülőkkel, mint h. szüleim vegyenek nekem lakást... az azért megalázó..
Én 22 vagyok, még tanulok, egyelőre kilátásban sincs, hogy a közeljövőben eltudnék költözni itthonról. Egyszerűen szégyen nem szégyen tanulás mellett nem tudok dolgozni és legalább az alapdiplomámat jó lenne nappalin megszerezni. A maximumot khozom magamból, elég jó ösztöndíjam van, amit a szüleim nem fogadnak el, azt mondják inkább spóroljak a jövőmre.
Pont a múltkor beszélgettünk arról itthon a szüleimmel, hogy az ő korokban azért mennyivel könnyebb volt. 30-40 ezer forintért jutottak a fiatalok lakáshoz, ami nyilván akkor többet ért, mint most, de azért eléggé tűrhető, emellett abszolút elviselhető részletek fizetésével. Még oda is vetettem kicsit irónikusan kicsit viccesen, hogy most meg dögöljenek meg a fiatalok (meg mindenki más is). Anyu csak bólogatott, hogy sajnos ma ez van. Azért rossz érzés látni, hogy az alapvetően pozitív szüleim sem tudnak már csak negatívan hozzáállni a kérdéshez. 17 éves korom óta úgy nevelnek, hogy ha van egy kis eszem, költözök külföldre amint tudok. Nekem ez a hely az otthonom, szeretek itt lenni, de itt tényleg nem jutnék soha egyről a kettőre. Vagy itthon élek a szüleimmel életem végéig (esetleg a pároméknál), vagy beszállok a mókuskerékbe és napról napra élek, vagy fogom magam és elmegyek külföldre, ahol a mérnöki diplomámmal lazán megkereshetném akár a 10-szeresét is annak a fizetésnek, amit itt kapnék (100-110 ezer).
Mai világban nem egyszerű a fiatalok élete!
Én 22 éves vagyok,dolgozok ugyan havi 65-70 ezer ft-ért.Szeretnék külön életet,igazából önálló életre vágyok. De ennyi pénzből nem tudnám magamat fenntartani.Annak meg nem látom értelmét,sőt anyumék sem,hogy elmenjek innen,ilyen kevés fizetéssel. Mikor alaphangon egy kis albérlet kerül 50 ezer ft-ba plussz a rezsi, plussz a kaja,telefonszámla és miegyébb kisebb költség. Egyszerűen nem jönnék ki sehogy sem a fizetésből.Keresek jobb munkát persze,csak 70 ezer ftnál több fizetésű munka nem nagyon van,így lépni sem tudok. Bár a fizetésem részét,tanfolyamra rakom félre,hogy tanulhassak!!
Én addig maradok a szüleimnél amíg vagy nem lesz párom akivel ketten fenn tudunk tartani egy albit/vagy van saját lakása,háza/vagy nem lesz egy olyan munkám ami alaphangon 130-150 körüli.Abból talán egy kis lakás fenntartható,de mondom talán!!
Szőrnyű ami itt megy. Ne érezd magad rosszul.A világ ilyen.Nem hogy azon lennének,hogy a fiataloknak megkönnyítsék a dolgát,inkább nehezítik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!