Mit csináljunk? Nagynéném majd 40éves, az anyjával élnek ketten egy tanyán. Szegény mamám már alig bír valamit, nagynéném meg lusta, és ha dolgoznia kell mindíg valamijét fájlalja. Pszihésen van baja, mert mindíg ideges.

A nagynénéd felnött ember, ha a mamád meghal, akkor majd rájön, hogy ha nem dolgozik, akkor nincs mit ennie.

Felnött embernek nincs gyámja, anyukádnak semmi köze hozzá.

Én nem teljesen értem a kérdést.Kivel kell sétálni meg beszélni?És kit kell rábírni valamire?És kinek van gyámja?És miért?

Egyébként amit kihámoztam belőle az alapján azt gondolom,amit első.Majd rájön,és megcsinálja,amikor már nem csinálja meg helyette senki.Vagy nem.De az már nem a ti problémátok lesz.

Nekem egyik távoli rokonom ilyen (szintén nő, 56 éves)

A 89 éves édesanyja tartja el a nyugdíjából, mert ez a nő nem akar elmenni dolgozni. Ezt úgy értsd, hogy keres munkát, de mindegyikben talál valami kifogásolnivalót, amiért nem vállalja el.

Ráadásul a lakás, amiben élnek (ők ketten) nem az övék, hanem bérlik. Így, ha az idős néni meghal, akkor Ő baromi könnyen földönfutóvá válhat, ha nem teszi félre a válogatós jellemvonását, és nem vállal azonnal munkát.

Nincs senki semmije, se lakása, megtakarított pénze, se férje. Tehát senkije és semmije, csak az anyukája, meg az a 80 ezer ft-os nyugdíja az anyukának.

Hiába mondják neki, hogy ez így nagyon lesz jó, nem nagyon foglalkozik vele. Azzal takarózik, hogy Ő bizony keres munkát, dehát, ha egyszerűen nincs olyan, ami neki nem megfelelő, akkor mit csináljon?

Szóval, ahelyett, hogy elmenne dolgozni (akárhova) hogy ne nyomorogjanak, Ő úgy érzi, hogy megteheti, hogy válogat munkahelyek között.

Ki érti ezt?

Én személy szerint úgy érzem, hogy nem akar dolgozni. Jó így neki, hogy anyuka eltartja.

Durva, ami írok, és hidd el, nem vagyok embertelen, de akkor tesztek a nőnek a legjobbat, ha minél kevésbé segítitek.

Nálunk hasonló volt a helyzet.

Anyám öccse masszív alkoholista, nem volt lakása, ivott, züllött, kidobták a munkából, albérletből...

Az egész család körülötte forgott, mindig hozzánk költözött, a család pénzelte, élelmezte, dajkálta, segítette a 40 valahány éves férfit.

Teljesen ráment a családunk.

Minél jobban segítették, annál jobban visszaélt vele, ivott dugiban, aztán nyíltan is, orvoshoz hordták, pszichiáterhez, ő meg ivott, és élte világát.

Hogy miért?

Mert megtehette!

Mindenki segítette, miért kapta volna össze magát?

Hisz így ez tök kényelmes volt neki.

Senki nem állította le, most is ugyanilyen.

Szerencsére nem élek már otthon, és nem látom ezt a lenyúlást, kihasználást, amit csinál.

Ne dajkálgassátok a nagynénit!

Felnőtt nő, nem is beteg testileg, legalább a házimunkát végezze el, ha már dolgozni nem jár!