Miért vagyok ilyen? Ha provokálnak, vagy negatív hangnemben szólnak hozzám, azonnal "támadok" ugyanabban a mértékben.

Régen én is ilyen voltam. Azonnal ugrottam. Mivel zavart ez a tulajdonságom és felismertem, úgy ahogy te is, elkezdtem tenni ellene. Borzasztó nagy önfegyelemre volt szükség hozzá, hogy mostanra megálljam, ne ugorjak egyből, mert az úgysem hoz eredményt. Csak hogy tudod most mi lett a probléma? Visszafelé sült el a fegyver. Mostanában ugyanis, ha az adott pillanatban nem tudok okosan reagálni a dologra, bosszút forralok. Mostanában ha megbánt valaki, nyelek egyet, összeszorítom a fogam, még mosolygok is rá, majd egy kis idő múlva már azon töröm a fejem, hogy hogyan tudom hátba szúrni a másikat. NA ez se jobb. Egyik nap pl. rájöttem, hogy a sógornőm áskálódik ellenem és rájöttem, hogy a telefonban a férjemnek olyan dolgokról dumál, ami ellenem szól. Nem avatkoztam közbe, mint ahogy korábban tettem, hanem szépen elvonultam, mint akit nem érdekel, de közben a másik szobában óvatosan felvettem a telefont. Bár átvitt értelemben kinyílt a bicska a zsebemben a dolgok hallatán, mégis visszatartottam a levegőt és összeszorított foggal hallgattam végig az áskálódásait. Letették, majd én is finoman letettem és még most is azon töprengek, mivel készítsem ki imádott családtagom. Tudom, hogy a férjem mellettem áll, de mégis bosszant ez a rosszindulatú dög. Most azon is gondolkodom, jobb lett volna -e ha akkor egyszer csak megszólalok a telefonba? Mekkora égés lett volna neki? Lehet, hogy jobb egyből támadni?

Basszus én is ilyen vagyok,nekem is jobb lenne "leállni" ezzel,de nem tudok.Párom ezért nagyon haragszik rám,de nem bírom megállni hogy ne szóljak vissza főleg úgy hogy nekem van igazam,vagy a hazudnak nem bírom szó nélkül megállni.