Az óvónőknek van munka után türelmük a saját gyerekeikhez még?

Én óvónő vagyok, bár nem Magyarországon, de szerintem ez nem számít.

Nekem ugyanúgy van türelmem utána a gyerekemmel lenni, bár hallottam már olyat, hogy megy haza, és folytatódik...

Szerintem hozzáállás kérdése, és tudni kell, hogy az a munka, az pedig a magánéleted!

Sok sikert!

Én úgy érzem, ehhez a munkához érzelmileg felnőttnek kell lenni és mindenkit magad elé helyezni bizonyos mértékben. Ha gyereket szülsz akkor azt vállalod fel, hogy mindig, és tényleg mindig, legyen bármi, foglalkozol és türelemmel viseltetsz a gyermeked felé.

Ha óvónőségre vállalkozol, akkor azt vállalod fel, hogy magáért a GYERMEKÉRT élsz, mindegy, hogy az kinek a gyermeke. És a gyermek mindenek felett álló érdeke védelmében létezel, dolgozol. Az óvónői munka lényege nem a sok vers tanítása meg a barkácsolás, hanem az Életre való nevelés. A gyerekek személyisége kb. 6 éves korra kifejlődik, és az otthonról hozott dolgokon még alakít egy nagyot az óvodai nevelés (vagy előtte még a bölcsődei nevelés), ahol Te vagy a példa.

Szívből kell csinálni, mint egy világhírű énekesnek az éneket, egy színésznek a színészetet, mert ha pedagógus leszel akkor nem csak arra a heti 5 napra, hanem egész hátralévő életedre. A buszmegállóban, a wc-n, a boltban.

Egy egész lelket kíván, de ha felnőtt az a lélek, akkor szerintem minden további nélkül belefér egy gyerek, sőt egy nyűgös férj is. :)

Remélem tudtam segíteni.

23N óvónéni és jövőbeli édesanya

Köszönöm, csak leírtam a hivatásomról az érzéseim. :) Szerintem nagyon sokszínű szakma, csak elhelyezkedni lehetetlen. :(

Előző előtti