Mit tennétek a helyemben, ha ennyire könnyen befolyásolható lenne a párotok?
Párommal 2 és fél éve vagyunk együtt, azóta született egy gyönyörű egy éves kislányunk, és most van útban a második.
Viszonylag jó életünk lenne - és vhol az is van - de van sajnos egy olyan konkrét személy, aki folyamatosan kavarja az indulatokat, aki folytonosan azon van, hogy a fiát visszacsalogassa a "családba", ha pedig falakba ütközik időről - időre ( sajnos csak rövid ideig ), akkor olyan iszonyatos patáliát csap a fiával, mármint olyan szinten összeveszik vele, hogy a fia - ha olyan hangulatba találja - napokig szó szerint beteg tőle, vagy ami rosszabb, később jön ki rajta, és olyankor nem eszik, rossz a hangulata, velem is türelmetlen, mi több: az addig megbeszélt terveink, céljaink, egyéb témáink más "értelmet" nyernek, magyarul: pálfordulást tesz bennük.A legutóbbi aktuális témánk a lakáshitel volt, mivel szeretnénk saját lakást, hónapkig aktívan kerestük is a házat, körbejártuk - de nem teljesen, mivel időközben sajna - anyja háttérben történő lebeszélése következtében - bedobta a törölközőt, és lemondott róla.Már most.Merthogy a "gazdasági helyzet", hátha belebukunk, hátha elveszíti a munkahelyét, hátha, hátha...És szó szerint minden út X-be vezet, vagyis sikerült elhitetnie saját magát, hogyha minden kötél szakad, visszamegyünk a szülővárosába, ahol az anyja is lakik.Megmondom őszintén rettenetesen csalódott vagyok, ráadásul most, hogy az utolsó hetekben járok, egyszerűen érzékenyebb vagyok vele szemben is, mostanában vele is gyakrabban összezőrdülünk, és engem ez nagyon bánt.Anyja végig azon van, hogy csak lakáshitelt ne vegyen fel a fia, majd ő "segít."Ez a segítség pedig csak és kizárólag öncélú, mikor a saját jövőjéről, biztonságáról van szó.Mikor meg azon volt a hangsúly, hogy segítenie kellett volna a jelzáloghitelt felvenni, inkább jól összeveszett a fiával, hetekig nem beszéltek...
ha befolyásolható, hiodd el, te is tudod befolyásolni!
használd ki, te vagy vele minden nap!
mindig pozitívan fogalmazz, mindig arról beszélj, ami előbbre visz, lelkesítsd, és az anyja negatívjai hidd el utatokba sem fognak érni!
tehát válogasd meg a szavaid, hidd el, hajlani fog rá, vigyázz ne legyenek benned negatív gondolatok - ne a falakat nézd, hanem ami mögötte van! és ezt a meglátásodat automatikusan át fogja venni a párod!
ez így működik.
A hitel kérdésben az anyjának van igaza!
Ma nagyon kockázatos ilyenbe bele menni.
Az elsővel egyetértek egyébként.
Sajnálom hogy anyósod így fúrja a kapcsolatotokat.
Én mindenképp azt javaslom hogy ilyen helyzetben eszetekbe ne jusson egy városba költözni az anyóssal, mert onnantól levakarhatatlan lesz. És a pároddal pedig ne veszekedj emiatt állandóan, mert tényleg elhiszem hogy betege már ennek a két part közti játszmának, legszívesebben mind a két parton kikötne egyszerre de nem lehet, akkor most hova húzódjon..?
Az én szüleim is ilyen mindenbe beleszóló típusok, a párom nagyon-nagyon nehezen viseli, olykor én is. Minden vasárnap náluk ebédelünk, és sokszor morog a párom emiatt mert haragszik rájuk amiért ennyire rám akarnak telepedni felnőtt családos ember létemre. De abból van a legnagyobb vitánk ha a párom elkezd mondogatni a szüleimre, azt nem hagyom! Sokszor vagyok én is búskomor emiatt a helyzet miatt. Szeretem a párom, szeretem a szüleim, és eszem ágában sincs egyikőjüket sem megbántani.
Úgyhogy én azt javaslom így első körben hogy ne kezdeményezz veszekedést a pároddal anyósod miatt, csak konstatáld hogy: "Igen, ezt mondta anyud?" Ennyi.
Viszont: egyet kell értenem anyósoddal hogy ha nem életbevágóan fontos akkor eszetekbe ne jusson lakáshitelt felvenni. Minket is lebeszéltek a szüleim 6 éve, és azt mondom hála az égnek hogy így tettek mert most akkora sz@rban lennénk, a lakás már valószínű nem lenne meg, kocsink sem nagyon lenne, de megkockáztatom az is lehet hogy nem is lennénk már a párommal együtt mert felőrölte volna az idegeinket teljesen a kilátástalanság és az az miatti veszekedések.
A szüleim építkeztek, nem kacsalábon forgó palotát (pedig megtehették volna apum vezérigazgatói fizetéséből simán), hanem egy normális szép házat. Kiszámoltatták hogy ha ennyi-és ennyi hitelt vesznek fel akkor azt az összeget amit a bank kér majd havonta apu fizetéséből kisujjal kirázzák, nem lesz itt semmi gond. Egyébként konkrét összeget mondok: 15 milliót vettek fel, valamennyit még hozzátett saját zsebből apu. Apum fizetését nem írom le, de nagyon szép nagy összegre gondolj, kiszámolták hogy havi 65 ezret fog fizetni x évig. Simán belefért, úgy hogy semmiről nem kellett lemondaniuk--- Írországi út, Törökországi út, Kuba stb.) ez az összeg apunak egy havi tankolása volt, tehát nem is volt min gondolkodni.
Tehát belevágtak.
Igen ám! Az a 65 ezres hitel mára már régóta nem annyi hanem 280 ezer és ez csak egyre nő. Aput tavalyi évben rendkívüli felmondással elküldték 20 év után mert a cégnél leépítések vannak folyamatosan. Megszűnt a biztos anyagi háttér. Közel van a 60-hoz ennyi idősen nehezen talál munkát,ráadásul olyat ami minimum 300 ezret fizet, hogy a hitelt ki tudja fizetni, és elvesztette a jókedvét, mi tartjuk benne a lelket annyira el van keseredve. Anyum már attól fél maga ellen fordul... A bank ugye állandóan hívogatja ha csak egy kicsit is megcsúszik a fizetéssel. Már-már attól kell rettegni nehogy elvigye a bank a fejük fölül a házat, akkor mi lesz???
Ja és a legjobb a felvett 15 milliós hiteltartozásuk mára érdekes módon 17 millió----- mindig azt az összeget törlesztették amit kellett és 1 hónapot sem csúsztak.... akkor érdekes.... ez egy ördögi kör amiből nincs kiszállás...
Úgyhogy anyósodnak ebben teljesen igaza van, hitelt nem szabad felvenni!
Köszi a támogató válaszokat, igazatok van, viszont van jópár olyan negatív dolog, amiről muszáj említést tenni, ugyanis ez akadályozza meg az életünk kiteljesedését és hozza ki belőlem azt, hogy azt mondjam, kevés vagyok sokszor egymagam megvívni "velük" a harcot.Az egész ott kezdődik, hogy engem nem fogad el alapból az anyja, még így a második unokája anyjaként sem ( ilyen alapon mondjuk nem is kell, ha önmagamért ezt meg nem teszi )+ egy notorius hazudozó, szavain nem lehet eligazodni, ha kell, a saját fiának a szemébe hazudik, ha az ÉRDEKE úgy kívánja meg + hihetetlen rosszindulatú tud lenni, hatalmas méreg és bajkeverő.S amit muszáj még megemlítenem, az a származása: roma.Erre sokan rögtön legyintenek, hogy akkor inkább no komment, meg kellett neked romával..pedig a dolog nem ilyen egyszerű.Fia csak félcigány, apja magyar volt, és bár külsején meglátszik fél-származása, a belső mentális dolgaiban egyáltalán nem, nem nagyzolásképpen, de a munkahelyén elismert szakember, középvezető, pedig higyjétek el, amit még így 8 év távlatából is sokszor nao, mint nap meg kell vívnia harcot a "bőrszíne" okozta előítéletek miatt, ezt csak az tudja, aki megéli, meg aki látja ( én ).
A gond ott van, hogy a kedves anyukája bár dolgozott eleddig, tavaly az utcára került és azóta nem is szándékozik elhelyezkedni, jókat hazudozik arról, hogy mit kap éppen - az államtól, a fele se igaz, dehát ő a hazugságai által már újraírta a jogszabályokat, én meg nem vagyok hülye, ami neki a nagy baja is - de mivel van egy kiállhatatlan környzet-pusztító természete ( nem tudom szebben kifejezni magam, bocs ), ezért időről időre az élettársa hajszálhíján, de otthagyja.Na, ilyenkor jön elő belőle az az effektus, hogy na mi majd, ha odaköltözünk, talán meg is teheti, hogy kidobja az élettársát és sajnálatos módon a párom képes is vele összeszövetkezni, ha éppen ingatagnak érzi a helyzetet, anyja erre a gyengeségére száll rá.A saját gyerekét kizsigerelné, holott belőlük élt meg, míg el nem ment mind a 4 lánya az intézetbe önként és dalolva, asszem ez a tény is önmagáért beszél...Szóval nagyon nehéz a helyzetem, mert náluk bizony márcsak "vérségi" alapon is nagyobb az összetartás, akár gyűlölik, akár szeretik egymást, akár fasítban vannak, akár nem.Hát ez az én bajom.Ezért látok benne igazi riválist, aki komoly veszélyt jelent az életünkre.Engem a mai napig egy kanál vízben megfojtana, hogy a fia előbb visszamenjen hozzá a gyerekekkel együtt.És itt a második bökkenő, a gyerekek.Ha netalántán sor kerülne rá, hogy odaköltözünk valaha hozzá, nincs olyan szitu, ami ne hozná ki azt belőle, hogy elmarjon a gyerekeim mellől, márcsak amiatt a mögöttes, aljas és parazita mocskossága végett is, hogy aztán megéljen a gyerekek után kapott pénzből.Ilyenekre képes és még ennél is nagyobb szemétségekre!!Mikor megszületett a lányom, hadat indított ellenünk, hogy miért nem hozzá van állandóra bejelentve a baba, miért az én állandó címemre?!Anyám egyszer azt mondta, pedig nem fanatikus, hogy igazi fekete vérű, démonizált kígyó.Én is ritkán mondok ilyesmit ki vkiről, de az ő személye sajnos megérett rá.És igen, a páromban cinkostársat találna minderre.Hát ez az én nagy problémám és szívfájdalmam, ami érzem, csak azáltal fog enyhülni, ha tudunk magunknak idővel vmi saját lakóhelyet biztosítani, csak oda hozzá ne, mert az egyet jelent a pokollal.
a romáknál mindig azt tisztelik, aki "erősebb"
akinek jobbak a kapcsolatai, "kemény" csávókat ismer, meg hasonló
az ilyen anya előtt csak úgy lehetne tekintélyed, ha neked is van hátszeled, csak erőt kell fitogtatni és egyből vissza venne és kedves lenne.
az ilyen származásúaknál úgymond ilyen farkastörvények vannak, hierarchia ha úgy tetszik.
ők nem a szép szóból értenek.
és fura, de az ilyen férjek általában "bevédik" az asszonyt, habár nem az anya ellen...
szóval csak vedd körbe magad "spanokkal" akik védik a gyereket, a családod.
nem a párod barátai, hanem a tieid.
szóval barátkozz az anyós ellenségeivel.
Akkor leírom a saját származásom, amire lehet, hogy páran azt mondják, hogy egyem meg, amit megfőztem, de azért a példám is mutatja, hogy a dolgok nem mindig ilyen egyszerűek, mint aminek látszanak: Az én apám is roma volt, de nem ismertem, mert meghalt, mielőtt megszülettem, a gyermekkorom egy borzalom volt, magyar családban nőttem fel, de igazi testi-lelki és szociális nyomorban.Mondhatni semmi örömöm nem volt, zaklatott lelkivilágú emberek között, a nevelőapám nem fizikailag, hanem pszichésen terrorizált kicsi korom óta, pedig én apámként tiszteltem, azt is hittem sokáig, hogy ő az apám, úgyhogy egy hatalmas törés volt, mikor kiderült, hogy roma volt az apám, mármint a részéről, ugyanis az anyám eltitkolta előle évekig, ezzel, mintha letagadta volna a számazásomat, pedig higyjétek el, hogy jobb lett volna, ha nyílt lapokkal indít, mert jobb ha kezdettől tudod, hogy utálnak ( holott nem tehetsz az őseidtől ), nem kapsz szeretetet, minthogy szeretnek, aztán hirtelen megutál az, aki pedig imádott...Aztán megszületett a tesóm, ő volt a libling, apa-anya szeme fénye, én meg a fekete bárány, egészen a vállásukig.A családon belüli fajgyűlöletről meg annyit, hogy ezellen szintén nem lehet semmit tenni, csak azzal, hogy idővel kiválsz közülük, na ez nekem nem sikerült.De egyébiránt bármit tettem, akár veszekedtem, felemeltem csak a hangom, pedig amúgy nyugodt természetű voltam, rögtön kaptam a kritikát tőle is és anyámtól is, hogy ez mind-mind a roma vér miatt van.Ti mit tettetek volna?!Amíg dacos az ember, persze, hogy márcsak lázadásból is még ráerősít a negatív kritikára, szerintem ez nem faji, hanem egyszerű emberi gyarlóság..De a lényegre térve, sose látszott meg a külsőmön a félig-meddig hovatartozásom, de sose találtam magyar fiúk mellett a számításomat - ezért el lehet ítélni, hogy ki milyen rózsát szakít, de ez volt a nagy igazság, ez tényleg a véremben volt, hogy túl puhányaknak láttam őket, a szülők sose fogadtak el, pedig nem is tudták rólam, csak látták, hogy más vagyok, így egyszerűen, nem álltam be sose a sorba, mert nem éreztem őszintének.Ha szakítottam vkivel, sose azért tettem, mert nem volt pénze, jó kocsija stb.hanem azért, mert nem éreztem azt a fajta belsőséges összetartó kapcsot, amit a párom mellett, ami egyébként igaz is, ha az anyja nem rondítana bele a képbe, nem is lenne baj soha semmiben, mert megszoktuk egymás heppjeit, temperamentumát stb.Van vmi ami mindigis mellette fog tartani, és nem a pénze, nem a gyerekek, hanem az az érzés, hogy TARTOZOK VKIHEZ, akivel még a vérünk is félig-meddig hasonló.Ez primitivításnak tűnik, tudom, meg mit sajnáltatom magam, de higyjétek el, nekem egy örök lelki törés a múltam, a gyermekkorom, a saját - magyar - családom, hogy totális rasszizmusba nőttem fel, még a saját anyám is neheztelt világéletemben a származásom miatt, pedig nem én kértem tőle az életemet...
Kedves utolsó, igazad van, magam is szembesültem ezzel a hierarchiával, meg azzal, hogy mennyire sokat számít a genetika náluk, mert ezen áll vagy bukik minden.A félvért az echte roma - anyja az 100%-ig - jobban gyűlöli és megveti, mint a magyart, vagy az echte cigányt ( de csak a saját fajtájából, ez itt a beás, erről is volna mit írnom, hogy mennyire gyűlölik a más nemzetségbe tartozót, na én ilyen téren se leszek soha, de soha elfogadva általa, mert a beások ősi ellensége pont a kolompár, ami az apám is volt és ami én vagyok félig, ezek ölre mennek egymással, ha tehetik, kiírtanák egymást..)Páromban is azért figyelhetők meg azok a rossz vérű vonások, amiket jobb nem felszínre hozniuk, mert ő nevelte, ha magyar közegben nőtt volna fel, akkor még ennyi árnyalat se lenne benne, ebben biztos vagyok, mint ahogy én is javarészt magyar közegben mozogtam világ életemben, iskola, munkahely, szórakozóhelyek stb., mindigis írtóztam az alapfelfogásuktól, mélységesen megvetem őket a mentalitásuk végett, pl.echte roma társ soha nem kellett volna, egyszer páromnak mondtam is, hogy bármennyire szeretem, nem kellene ő se fajcigányként, mert az az 50% magyar vér, azt teszi kompatibilissé velem, a másik 50% kiírt maga mellől - sajnos - ha erre rátornázik még az anyja, na akkor van világvége, számos majdnem szakítás is ezért történt a múltban közöttünk, nem más miatt, én az iyen szitukat is igyekszem kerülni, ezért is tartom magunkat a tisztes távolságban tőle, nem kell, hogy akkor még a gyerekeimből is majdan kihozza a saját rossz, pusztító vérét, mert biztos, hogy fog bennük lappangani, amit csak megfelelő neveléssel lehet ellensúlyozni és persze szeretettel, amit ő nem képes adni, soha nem tudott a gyerekei felé sugározni, azért vadultak el tőle, pedig mindnek magyar az apja.Szóval, amikor azt mondja rám, hogy elfajzott korcs vagyok, a saját családjáról is beszél egyúttal és a fiát is minősíti ezzel, mert csak magyarokkal házasodott eddig, azokat le tudta uralni, manipuláli hosszú távon is, mégis mindegyik ivott mellette meg verte, na de ez már nem az én asztalom, hogy őt meg vagy elítéljem.
Amit, te utolsó javasoltál, az a fent felsorolt okok miatt nem kivitelezhető, soha nem tudom az ő galerijét magam mellé állítani, mert ők is amúgy széthúzóak nagyon, érdekember mind, dehát ilyeneket is érdemel maga körül, ez is neki a nagy bánata....
csak egy példa, ha a szeretetteljes elveid mellett (megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel) elvek mellett kitartassz:
volt, hogy zaklatott engem telefonon egy nő (roma 3gyerekkel) mert a férjét féltette tőlem, ordibált, elhordott mindennek én meg szépen magyaráztam, hogy tévesen látja, félreérti, meg hasonlók, erre még mindig szidta az összes felmenőmet, amikor egy bnőm átvette a telefont, leugatta a nőt mint egy kutyát és lásd: csend lett, soha többé nem zaklattak.
szóval ha nem teszel semmit, a fejedre nőnek, ahogy már most a fejeden van az anyósod.
ki tudja, a gyerekektől is mit kapsz majd, ha felnőnek?
akit el lehet nyomni, azt elnyomják!
nem is értem mit látott meg benned a férjed.
már ne haragudj, de a roma férfiak ÁLTALÁBAN a karakán nőket kedvelik, mivel eleve ilyen nő nevelte fel őket, számukra ez a nő fogalma...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!