Mi oka lehet annak, hogy egy közel 30 éves férfi nem akar összeköltözni a párjával?
Még mindig a szüleivel él. Igazán komoly kapcsolata nem is volt, inkább laza kapcsolatok. Félt a kötöttségektől és nem igazán vállalja/vállalta a felelősséget.
2 éve együtt. Az összeköltözés ötletére, ugy reagál hogy "még túl korai, nincs felkészülve rá"..."időre van szüksége"
Miért?
Ja, a srácnak van igaza, ha szerelmes lenne, repülne hozzád.
remélem, ő talál egy jó barátnőt ( a 21 éves)
Akkor miért szórakozik velem? Őszintén próbáltam beszélgetni vele erről. Mondtam neki, ha esze ágában sincs összeköltözni velem, ne raboljuk egymás idejét, mert nekem ez így nem jó. Azt mondja velem képzeli el az életét, össze akar költözni velem, de majd.
Még annyira sem szerethet, hogy korrekt legyen velem?
Szerintem se akarja vállalni a felelősséget. Nem akar felnőni, neki az összeköltözés már tulságosan végleges és szerintem fél attól is hogy elvásáraim lennénk vele szemben, mert tény hogy otthon semmit nem csinál.
Közel 30? Exemet 33 éves korában hagytam ott, amikor 7 év kapcsolat után még mindig nem akart elköltözni anyukáéktól (én akkor már 2 éve éltem egyedül, szüleimtől külön).
Egyébként az előttem szólók elég jól megragadták a lényeget. Most marha kényelmes neki, hogy anyuka mos, főz, takarít, vasal, minden költséget fedez, és elnézi minden hülyeségét. Valószínűleg tisztában van vele, hogy ha összeköltöznétek, akkor ez nem pont így lenne a továbbiakban, hanem mondjuk be kéne szállnia a rezsibe és a kajába, el kéne mosogatnia, be kéne vásárolnia stb. És ez bizony az ő számára nem hangzik jól.
Ettől függetlenül lehet, hogy a maga módján nagyon is szeret téged. Szerintem 2 év után még ne keseredj el ennyire, az ő számára ez valószínűleg tényleg nagy horderejű, komoly változást hozó döntés lenne, amibe nem akar fejest ugrani. Egyelőre.
És akkor ez a helyzet sosem fog változni? Csak hiteget, mert nem akarja hogy elhagyjam?
Nem akarok éveket elpocsékolni a semmire.
Nekem egy felnőtt férfira van szükségem, nem egy kényelmes minden felelősséget elárítok magamról pasira.
Így kezdem feleslegesnek érezni a kapcsolatunkat. Nem fejlődünk sehova. Neki kényelmes a helyzet én meg várjak!?!
az én ismerősöm nagy nehezen elköltözött a szüleitől, gyerekük lett és azért vissza költözött haza, mert nem bírt a gyereksírástól aludni!
az ilyeneknek teljesen más a felfogásuk, mondhatni nem normális, és mivel gyerekkori beidegződés (hála az anyja nevelésének) felnőtten már nem is lesz más.
én nem bírnék ilyen emberrel még foglalkozni sem, minden pillanatomban lenézném.
16Kérdező: bár itt a gyk-n többezer jós ügyködik, azért azt, hogy Te mit érzel, hogy látod, nem tudjuk. Elég rosszak az adatok, amiket tudunk, mert, ha egy 30 éves férfi "nincs felkészülve" a családra, az nem jó..
Intuitíve próbálj rátekinteni a kapcsolatra. Sajnos nem egyforma adottságokkal indul a nő és a ffi. ~30 év körüli nő természetes, hogy aggódik, elmegy az élete, család nélkül. A gyerekeket fel is kell nevelni, ennek az aggódásnak egy felelősségteljes gondolkodásmód a forrása.
Én 23 vagyok. Mostanába nem akarok gyereket, neki pedig nem is biztos, hogy szülnék.
De nekem a mostani kapcsolatunk nem elég, ennél többre vágyok.
Ha összeköltöznénk tudnám, hogy van-e jövőnk vagy bebizonyosodna, amit amugy is sejtek hogy vele nem lehet jövőt tervezni.
Azt érzem egy helyben topogunk. Neki így kényelmes én pedig alkalmazkodjak és mondjak le a vágyaimról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!