Ez máshol is így megy, vagy csak mi vagyunk ennyire furcsák?

Sziasztok!

Következő a problémám:

Bátyám sokáig nálunk (vagyis a közös családi fészekbe, anyuéknál) lakott a feleségével és a kislányával. Nemrég sikerült nekik közös lakást venni.

Szinte minden nap átjönnek több órára is. Ezzel nincs is gond, de azzal igen, hogy ilyenkor nekem is mindig velük kell lennem a nappaliban.

Elhiszem, hogy a "vendégek" elől nem illik lelépni, de azért mégsem tartom normálisnak, hogy itt laknak a szomszéd utcában, átjönnek minden nap 4-5 órára is, és nekem végig mellettük kell ülnöm, mikor lenne millió teendőm. Meg őszintén szólva, nincs is mindig az unokahúgomhoz sem kedvem, mert általában mindig engem fáraszt le, ha itt vannak. (3 éves)

Beszéltem már anyuval, hogy ne kelljen mindig velük ülnöm. Mondta, hogy jó. Aztán mikor ismét jöttek másnap, akkor nem jöttem ki a szobámból, anyu meg bejött, hogy "legalább egy fél órára gyere ki". Mondanom sem kell, nem tudtam eljönni, mert nem engedett az unokahúgom.

Ne értsetek félre, szeretem a családom, de ami sok sz sok. Én még tanulok, nincs lehetőségem külön menni. Suli után azzal töltöm az időmet, hogy őket szórakoztatom...már nagyon unom. :( Rosszabb a helyzet, mint mikor itthon laktak.

Ez máshol is így megy? Muszáj nekem mindig ott ülnöm? Mit mondhatnék nekik, hogy ne sértődjenek meg, és nekem is jobb legyen?

Köszönöm a válaszokat.