Kapcsolat fóbia / depresszió 30 felett?

Szia, még régebben én is kérdeztem hasonló dolgokat itt, többnyire az a tanács jött, hogy ne menekülj! Nincs mitől félni.

Hehe, csakhát nem igy müködik ez ugye..

Én 29 vagyok, lány de dettó mint te meg az utolsó hozzászóló. Amikor én egyedül vagyok, akkor vidám vagyok, nagyon barátkozós, és szeretnék egy kapcsolatot. Ha összejövök valakivel, és komolyabbra fordul a dolog, elkezdek szorongani, ebből kialakul a visszahúzódottság, szomorúság, depresszió.

Most is itt tartok, itt egy remek srác, és elegem van a szorongásból. Amit én csináltam, és neked is ajánlom:

- !! Keress fel egy pszihologust!! Én úgy gondolom segitség nélkül ezt nem lehet, vagy bazi nehéz leküzdeni. Én most kezdtem el járni, mert muszáj volt valamit csinálni, láttam hogy nagyon rossz irányban mennek nalam a dolgok. Elkezdtünk a dolgok mélyére kaparni, és kiderült hogy nálam a gyerekkori traumák miatt, illetve mivel apám elhagyott, nehezen fogadom el hogy bizzak egy férfiban, illetve, ha minden szép és jó a kapcsolatban, akkor bepánikolok. Megoldani ezt egy nagyon lassu folyamat, de ha elkezded megérteni magadban a miérteket, akkor lassan könnyebb lesz. Pszihológushoz járni totál nem ciki!

- Sport. Ha rádtör egy szorongás, fogd magad és menj el futni. Ez levezeti a feszültséget és jobban, boldogabbnak érzed magad tőle.

- Próbáld ugyanazokat a dolgokat csinálni most is mint a kapcsolat előtt. Ha barát / barátnő nélkül folyton a haverokkal söröztél, buliztál, vagy egyedül megnézted a kedvenc sorozatodat, vagy olvastál, akkor probáld ezt a szokást folytatni! Lehetőleg egyedül. Igy nem érzed azt, hogy ha párkapcsolatban vagy, akkor valamiben korlátozva lennél.

Ezt a komentet nem hagyom ki. Mindenféleképpen a gyermekkori trauma okoz felnőtt korban depressziót. Sajnos nem tudjuk a múltat ki törölni , de föl dolgozni azt az érzést, majd tanulni belőle igen. Erre vannak a pszichológusok, de akár egy jó kapcsolat is. Az igaz kapcsolatban bonyolultabb. Az is igaz, hogy én nagyon szeretném ha az akivel vagyok őszintén ki beszélje nekem a lelki gondjait, akár régi akár új. Az tény, hogy Kosztolányi Dezső az idézetében jól látta a dolgokat, s barátnőmnek is említettem: Mélységes mély a múltnak kútja, ne mondjuk inkább feneketlennek?

Milyen igaz, s rá tapintott a lényegre. Talán lehetne a tudatalattihoz hasonlítani a kutat.

Életünket a tudatalattink nagy mértékben befolyásolja. Az ösztönös gondolkodás , cselekedet, érzés.

A depresszió kiváltó oka az agyi tevékenységek zavara, ezek állnak ingerekből, kémiai folyamatokból, láncreakciókból. Érdemes utánna nézni tényleg, mert az ha valaki megteszi már ki utat jelent a depresszióból.A meg értésre törekszik és nem a bánatra. A mai orvostudomány mindenféleképp erre a gondra , amely társadalmi jellegű, sok esetben gyógyszeres segítséget nyújtanak. A tünetet kezelik, nem a kiváltó okot. Fejlettebb országokban az emberek jelentős része akkor is jár pszichológushoz ha nincs rá szüksége. Meg beszéli egy racionális emberrel a gondjait. Nálunk privát el járni , hát nem igazán menne, egy alkalom kb 2000 - 5000, amely eleinte heti 2 min, majd heti egy alkalom 1-2 évig. Az egészségügyben érdemes szét nézni, de vannak ki mondott depressziót kezelő tréningek is, pl : agykontroll, meditáció, hipnózis.

Mondok egy egyszerűnek tűnő esetet, amely milyen mértékűen befolyásolja a z ember életét.

Egy kis lányt apukálya pofon üt. A felnőtt lány nem érti, hogy miért nem tud meg szeretni egy férfit, majd kezelés alatt föl tudja tárni és föl dolgozni azt a pofont, majd meg is változik az élete.

Én például ki mondottan haragszok az olyan szülőkre akik szinte direkt módon teszik tönkre gyermekük életét.

DE az életben az a leg jobb ha tudjuk kezelni, értelmezni érzéseinket, meg tudjuk az okát akár a multban akár a jövőben.

Sajnos akkor is lehetünk depressziósak ha tudjuk miért, és a jelen a ki váltó oka. Társas lények vagyunk, s nem tudjuk teljes mértékben be folyásolni életünket.

Például ha az anyuci a gyermekkel zsarolja apucit, depresszió alakulhat ki amely tudatos, de jelnben van, de mögötte még is a gyermekkor áll. Nekem például ez a gondom, tudom, hogy agyermekkorom rossz volt, 2 évig jártam pszichológushoz, heti 2-3 alkalommal. Föl dolgoztam a múltat, sajnos hiányt pótolni nem tudtam, de a jövőm erről szól. Szóval nekem a család a gyermek a társ a gyengém, de legfőképp a gyermek. SAjnos a jó képességű feleség ezt akarja ki használni. Ez okoz nekem depit, de mindent meg lehet oldani ésszel tudatosan. poker