Miért van mostanában annyi viszály anyák és lányaik között?

A 13 éves lány vagyok:

Én anyuval sokkal jobba vagyok mint apuval.Apa szinte mindig ordít velem valamiért,,szóval és anya vigasztal,de az össze ismerősöm aki lány jobban jobba van az anyával.

17:17-hez hasonló eset van nálunk, csak anyuval javult, apám meg lenézi a nőket, képzelhetitek, mi lehet nálunk, 24 évesen családi támogatás nélkül, önhibámon kívül munkanélkülivé válva esélyem sincs elköltözni.

No, de nálunk már rendeződött anyuval a helyzet, bár még sokszor ideges, és türelmetlen, de én látom, hogy neki mi (volt) a baj.

Egyrészt ha a gyerekek felnőnek, akkor az nagyjából egyidőben történik azzal, hogy a szülő bekerül a klimax vagy azelőtti időszakba, a pasik nem ismerik el, hogy náluk is van, a nők legalább tudják, és ez az időszak nem egyszerű, biológiailag újból átalakul a szervezet, rendszertelenné válik, majd elmarad a menses, a hormonok gerjesztik a dolgokat (anyukám még nem ért a végére), nem egyszerű időszak, kb. hasonló, mint a kamaszkori változás, van, aki észre se veszi, de van, akit nagyon megvisel, és az utóbbiak hamarabb kapják fel a vizet, lesznek idegesek mindenre, és ezt nem mindenki tudja kezelni.

A másik ok nála (és szerintem még sokaknál), a munkahelyi problémák, nála az, hogy egy nagyon stresszes munkakörben dolgozik, nagy felelősséggel, de ezzel nem arányos alacsony fizetésért, ezek összetett problémák, sokszor kiborul, és a feszültséget levezeti ott, ahol tudja, bent nem lehet, mert akkor kicsapják. Én már megtanultam kezelni, mert ő állandóan beszél, ha valami éri, akár 100X is elmondja, akkor is, ha nem figyelek, így tudom, és könnyebb. Ahol a szülő nem adja ki magából így, ott nehezebb, mert "néma gyereknek anyja se érti szavát".

A fiatalok részéről meg ott látom a problémát, hogy őket is sok gond éri anyagiak terén, aki alá nem raknak lakást-kocsit és mindent, azok nehezen boldogulnak, és a stressz miatt idegesen reagálják le a legapróbb problémákat is, a munkanélküliség (ami persze érinti a másik korosztályt is) ugyanígy gerjeszti a hangulatot, ezt már magamon is megfigyeltem, szóval tudatosan próbálok ilyenkor figyelni magamra, és kibeszélni magamból mindent, hogy az ne másokon csapódjon le, de nem mindenki tesz így, még így is nehéz néha, de muszáj.

És nem elhanyagolható dolog, hogy régen, a szüleink korosztályát másképp nevelték, és más körülmények között, mint minket. Mások voltak a lehetőségek, más volt a viselkedési norma, mást vártak el. Amit ma egy gyerek megtehet, azt a szüleink időszakában nem merték volna megtenni (kezdjük ott, hogy ma beszólni egy diák beszólhat egy tanárnak úgy, hogy ha megrovást kap érte, a tanárt vonják felelősségre, a szüleink időszakában - de még az én gyerekkoromban is - a gyerekek ilyeneket nem mertek megtenni). Ebből meg adódhatnak konfliktusok. Akár azért, hogy az anyuka másképp látja jónak a gyereknevelést, mint a gyereke (függetlenül attól, hogy igaza lenne-e vagy sem), akár azért, mert kicsit féltékeny, hogy a gyereke elérte azt, amit ő nem (anyut a szülei nem engedték tanári javaslatra énekversenyre, nagyon jó hangja volt, anyu mai napig sajnálja, én 10 éve énekelek egy sikeres csapatban, ma már eljutott oda, hogy leküzdje a féltékenységét, és büszke legyen, de sokszor adta ennek jelét, hogy ő nem érhette el, én meg elértem).

Talán mint nő a nőt, anya és lánya, lány és anyja, jobban tudja kritizálni, ebből következően elítélni és ebből jöhet ellentét.

Nem tudom. Engem nem sokat neveltek a szüleim és nem vagyok rosszban az anyámmal, de vhogy mégis ellenkezik az elveimmel néhány tette és ahogy viselkedik, nem tetszik ahogy öltözik, pedig ezeket tőle kellett volna eltanulnom, nem?

És sokszor bánt velem gyerekként gorombán, bántott, testileg is és úgy éreztem nyűg vagyok neki! Ami szerintem igaz is volt.

18 éves koromban megszabadult tőlem, de smmit nem bánok,mert fantasztikus nagyszüleim vannak, akik pótolták a szüleim hiányosságait és korrigálták, ahogy lehetett a hibáikat!!!

Hála neki(k)!!!

Én sokkal több olyat ismerek, aki az apjával nincs jóban. Akik az anyjukkal vannak rossz viszonyban, azok is inkább fiúk - mégpedig azért, mert ők nehezebben beszélnek az érzéseikről, és hajlamosak a gorombaságra, a "férfiasságra" való neveltetésük folytán.

Anya-lány feszültséget a generációs vagy felfogásbeli különbség okoz. A lány legtöbbször nem akar olyan lenni, mint az anyja, és ez - ha a tipikus magyar viszonyokat nézzük (az átlagenmberek, keveset keresők körében!), ahol az anya egymaga gürcöl a házimunkával, gyerekekkel, fáradt, ideges, magára nincs ideje, nincsenek barátai, nem jár sehova, stb. stb. - érthető is. Ha az anya felvállalja a "család rabszolgája" szerepet, és önmagát utolsónak helyezi a rangsorban, a gyerekei nem fogják tisztelni, főleg amíg tinikorban vannak.