Szerintetek mennyi az ideális "barátmennyiség"?

Nekem egy barátom sincs.Régen volt nagyon sok ismerősöm és haverom,akikkel állandóan programokat szerveztem,szinte csak aludni jártam haza,olyan sokat voltam velük.De ők legtöbbször csak akkor kerestek,amikor gondjuk volt és valakinek ki szerették volna önteni a lelküket,amúgy már egyre kevesebbet foglalkoztak velem,mert mindenki elindult a maga útján stb.Sokan amúgy a legjobb barátjuknak mondtak,legalább öt ember.Amúgy az összes "barátomat" a párkapcsolatok miatt vesztettem el.Nekem az nem pálya,hogy amég van pasija,addig elfelejt,akármekkora bajban vagyok,ha meg szakítanak,akkor jönnek oda hozzám sírni a vállamon.Így mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot,mert ezek nem barátok és most gyakorlatilag nincs senkim,mert csupa ilyen vett körül.A facebookon is van összevisz 38 ismerősöm,ott sem tarom a kapcsolatot senkivel,csak a nénémmel.Ennyi.Nekem van a legsz.rabb frászbuk adatlapom,mert senki nem lájkol semmit,hiába teszek ki cuccokat.Nem mondom,hogy ez így jobb,de a régen sem volt jó.

Amúgy az ideális barátszám lehet 1 is,hogyha az tényleg barát és számíthatsz rá.

Nekem 3 legjobb barátnőm van, egyikük a legeslegjobb, 14 éve a legjobb barátnőm, másik kettő pedig 10 éve. Már férjesek, gyerekesek vagyunk, mégis megmaradt a közös ünnepek, közös nyaralások szokása, és a heti beszélgetések, találkák, a gyerekek is jóban vannak, bár még picikék.

Ennél több barát szerintem már sok......ha valaki túl sok embert akar maga körül közel tudni, a mennyiség a minőség rovására fog menni. Azaz: minél több emberrel akarsz állandó heti kapcsolatot, annál jobban felörlődsz köztük, és elkezdesz majd ettől-attól távolodni.

Nekem 2 legjobb. És nagyon becsülöm őket, mert ritka az olyan hogy egyszerre 2 olyan barátod is legyen, akiket ha felhívsz éjjel egykor, hogy bassz-ameg, utcára tettek, szó nélkül, azonnal befogadnának. Nekem ők mindketten olyanok. És nagyon nem akarom elveszíteni őket, mert még mellettük is hiányzik valami. (Hogy mi, abba nem megyek bele, off lenne már.)

Az ideális szerintem az egy-kettő. De azok tényleg olyanok legyenek, hogy bármit bármikor, szó nélkül.