A húgom teljesen megőrült. Ti mit tennétek ebben az esetben?

Mindig nagyon labiris, gyenge idegzetű volt kicsinek is, könnyen dühbe gurult minden apróságon, már az óvodában is probléma volt emiatt. Én pont fordítva, egy tökéletesen stabil jellem vagyok. Később a tinédzserkorba érve még jobban megvadult, otthagyta a gimit is, mert nem volt türelme a tanuláshoz. Nincs se szakmája, se nyelvtudása, se semmi. Most alkalmi segédmunkákat végez, otthon a rezsibe nem száll be, sőt, féktelenül pazarol, naponta 1-2 órát zuhanyozik, nem kapcsolja le a villanyokat, teljes díszkivilágítás van a lakásban, emiatt a szüleim nyugdíja rá is megy a rezsire! Anyám, apám nem bír vele, olyan vad, engem is többször késsel megfenyegetett, hogy leszúr, ha még egyszer szólni merek a pazarlásért! A szobaajtókat zárni kell, mert tőlünk lop, ruhát, kaját, pénzt, mindent, a szobámban külön háztartást kellett berendeznem edényekkel, és saját hűtővel, mert a kajámat is rendszeresen megette, és hab a tortán, hogy bulimiás, mindent kihány, amit megeszik, ráadásul sokszor a kádba hányja bele, és nem is takarítja ki rendesen....emellett iszik, és alkalmi drogos, kétszer lett már öngyilkos és egy tucatszor feküdt a pszihiátrián teljesen begyógyszerezve. A pszihológus azt mondta, rég találkozott ilyen súlyos esettel, de a húgom megszökött onnan és kijelentette, vele nincs semmi baj és ő többet oda vissza nem megy! A mai napja így telt: reggel bezabált,ivott, hányt, majd megint zabált, hányt, ez egy két órás procedúra volt, majd egy órát internetezett és megint zabált és hányt, háromszor egymás után. Már tiszta seb a keze a harapdálástól és a mandulája is vérzik, a sok önhánytatástól. A segédmunkás fizetéséből főleg kenyeret vesz, egy kilót megeszik egyszerre és azt hányja ki, napi - kiló kenyeret és hány....és ami a legdurvább, mint a ketten glutén érzékenyek vagyunk, a rokonok közt is nem egy szigorú gluténmentes diétára szorul, azaz a gabonaféléktől kellene tartózkodnia, de ő azt mondta, minden diétát lesz@rok! Anya már többször kérte, sőt könyörgött neki, költözzön el, de halálosan megfenyegette őt is, sajnos a szüleim nagyon félnek tőle! Nincsenek barátai, már rég elriasztotta az agressziójával az összeset, korábban fiúkkal ismerkedett a neten, de mind dobták, mert nagyon agresszív, őket is fenyegette meg parancsolt. Emiatt most még jobban maga alatt van, még többször hány és az öklével szétverte az összes bútorát a szobában, a konyhabútort is, anyámat majdnem elvitte a mentő, annyira felidegesítette magát, mivel ezt a fenyő konyhabútort ő vette és nagyon szerette. Én már három éve nem szóltam hozzá, mióta többször halálosan megfenyegetett, de a szüleim sem beszélnek vele. Kirakni a lakásból nem tudjuk, mert esze ágában sincs elmenni, sőt ezt szóban is közölte! Anyámék már nem bírják anyagilag a pazarlásait, a hányadékokat takarítani utána, és csak akkor lehet bemenni a konyhába, ha ő nincs ott, mert állandóan átkozódik, a legdurvább káromkodásokkal félhangosan, ha valaki a közelébe kerül....egyszerűen nem bírom már én se elviselni! Elköltözni még nem akarok, nem akarom a szüleimet itt hagyni, sőt, ők könyörögnek, én ne menjek el, sajnos anyám és apám elég gyenge jellem, ez az ő nagy hibájuk. Nem akarom, hogy bajuk essék, vigyázok a dolgaikra, hogy a szobám állandóan zárom, még akkor is, ha a wc-re megyek a lakáson belül, mert volt, hogy lopott tőlem az alatt a pár perc alatt is, amíg wc-n voltam. Nagyon nehéz így élni! Teljesen antiszociális, pszihopata személyiség, a személyisége teljesen eltorzult! Sajnos az elmegyógyintézeteket bezárták, kényszer gyógykezelés sincs 18 év felett, csak ha valami súlyos dolgot csinál, pl. megszúr késsel valakit, kizárólag akkor alkalmazzák! A pszihiáter mondta nekünk, aki kezelte, hogy nem tartható benn és nem vihető vissza, ha megszökik, ez a törvény! Nagyon szerettük volna kényszer gyógykezeltetni, egy zárt osztályon, de ilyen csak Amerikában van!

Féltem a szüleimet, nem akarom, hogy bajuk essen, de én is egyre nehezebben viselem el! Ti mit tennétek? Amit ide leírtam, ez a szomorú igazság....a szüleim annyira szégyellik, hogy még a rokonok előtt sem említhetem meg, amit ide névtelenül leírtam!