Mit lehetne csinálni a párom hisztériás nagyanyjával?

Másfél éve vagyunk együtt a barátommal, ő 24 éves, főiskolára jár, a nagyanyjával él, én pedig vidéki vagyok, így kollégiumban lakom.

A mama amúgy nem rossz arc, csak hát 82 éves, így néha teljesen logikátlanul gondolkozik, felfújja a legkisebb dolgot, és bár állítólag kedvel, _MINDIG_ talál valami kifogást ellenem. Szerintem meg van győződve róla, hogy én csak kihasználom az unokát (ahogy az egyik fiával tette a felesége), mert általában én főzök, a barátom pedig pakol és mosogat, amiből az jön, hogy én sosem mosogatok, mindent a párom csinál, stb...

Újabb mániája, hogy mindenen ordibál a vizsgaidőszak örömére, meggyőződése, hogy egyikünk sem tanul semmit, ha megy a számítgép, azért, ha sötét van a szobában, azért, ha nem megy a gép, akkor azért... Mindenbe beleköt.

Mostanában azon hisztizik álló nap, hogy én csak szigorúan a hétvégét tölthetem náluk, mivel a kollégiumokban harcolnak a helyekért, és ki fognak rúgni (perpill olyan kevesen voltunk idén, hogy nem tudtunk hogy szobát összevonni). Ez régen péntektől hétfő estégi tartó ottartózkodást jelentett, ám egyszer elkövettem azt a hibát, hogy vasárnap elmentem, mert tanulni szerettem volna, azóta már hétfőn sem maradhatok, mert teljesen kiakad, hogy dehát csak hétvégéről volt szó...

Persze emellett betegesen takarékoskodni is kezdett, legutóbb mikor a párom főzött (kb fél éve) "kicsit" elsózta az ételt, így az utolsó adagot inkább kidobtuk (nem frissen már ehetetlen volt), azóta azt hallgatjuk, hogy ő nem sajnálja tőlünk a kaját, csak ne pazaroljunk. Meg lehetőleg a villanyt se kapcsoljuk fel. De persze, ő nem sajnálja tőlünk.

82 éves, változni nagyon már nem fog, de ötletem sincs, mit tudnánk vele kezdeni, hogy kicsit normálisabb legyen, mert költözésre nincs lehetőseg. Egyrészt az anyagiak sem engedik, másrész a mamát se lehet egyedül hagyni (persze ha valami nem tetszik neki, akkor ordibál, hogy lehet hazaköltözni, de nem bírna egyedül lakni).