Mi van a nővéremmel?

Én annyit javaslok neked, hogy támogasd a nővéred. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ő ezt már jó alaposan átrágta és nem meggondolatlanul cselekszik. Nem szereti a férjét és nem akarja megvárni, míg jön egy másik, mert tiszteli annyira, hogy nem szeretné megbántani.

A kapcsolatukat soha nem is láthatod át igazán, hiszen nem vagy benne, a döntéseiket viszont el kell fogadnod. És mivel a testvéredről van szó, így nem feltétlen kell vele egyetértened, de a támogatásod - szemrehányás helyett - biztos nagyon jól esne neki.

Ha a nővéred egy éve küzd magával, akkor nyilván nem újszerű ez az érzése. Biztosan nagyon szenvedhet, hiszen tudja, hogy mit hagy ott, ha elköltözik, mégis meg akarja tenni, tehát valószínűleg valóban rosszul érezheti magát a férje mellett.

Mint mindennek, ennek is oka van, bár talán nincs tisztában vele, hogy mi.

Jót tehet, ha külön költöznek, de ne egy-két hétre, hanem hosszabb időre, hogy lássák, mennyire hiányoznak egymásnak.

Én ugyanezt éltem át a férjem mellett, tudtam, hogy mindent romba döntök, még sem voltam képes mást tenni. Elmentünk párterápiára, ami részben felfedte az okokat, viszont ennek ellenére elváltunk, mert már képtelen voltam fizikailag elviselni magam mellett. Annyit jelentett a terápia, hogy békében váltunk el és a mai napig nagyon jó barátok vagyunk.

Szóval ami nem megy, azt tudomásul kell venni, de előtte nem árt minden lehetőséget kimeríteni, hátha helyrehozható a kapcsolat. Ebben azonban mindkét félnek partnernek kell lenni.