Hogy tudnék itthonról elmenekülni?

Apukám nincs, anyámmal és a fogyatékos testvéremmel élek itthon. Anyám nem dolgozik,mert a testvéremet "ápolja" aki egyébként iskolába jár 2ig. Anyám reggel 7kor felkel csinál a testvéremnek kaját rám .... magasról(nem is baj,ha nekem nem csinál csak hát ha már megken egy kenyeret kettőt is megtudna míg én megsétáltatom a kutyát meg elkészülök)

Aztán elmegy nagyanyámhoz meg néha befizeti a számlákat és aztán nagyanyámnál ül egész 2ig míg el nem megy a testvéremért. Aztán hazajön alszik 5ig csinál valami vacsorát elpakol és leül a tv elé. Egésznap panaszkodik,hogy neki milyen nehéz meg mennyi dolga van közben alig csinál valamit. Testvéremet imádja,mert sajnálja, engem egyenesen utál és mindenért engem hibáztat. Én tanulok aztán hazajövök megint tanulok nem mindig van rend nálam a szobába, egyszer csak bejön üvöltözik és elkezd dobálózni és csúnyákat mond rám. Testvéremet meg őt is utálom,mert testvérem ahhoz képest,hogy fogyatékos arra van esze,hogy manipulálja és mikor ott van akkor engem szidjon aztán meg játsza a szentet. Egyszerűen gyűlölöm őket depressziós vagyok,ha itthon kell lennem. 20éves vagyok 2 éves szakmán jelenleg egy kis városban. el szeretnék menni. Anyám a segélyekből tart el minket és azzal dobálózik,hogy menjek el dolgozni,mikor ő nem csinál semmit,de sajnáltatja magát egész nap. Nem tudom mit tehetnék,kapok családit meg árvaságit,de ebből hova tudnék elmenni egy kutyával? Egyszerűen megőrülök tőlük. Barátaim is alig vannak,mert szégyellem a családomat és sosem jönnek fel hozzánk, alig tudja valaki,hogy van testvérem. Van egy barátom rég óta ,de ő sem tud róla és nem is akarom,hogy megtudja,mert nem akarom ennek az egésznek alávetni. Ötletek?