Létezik olyan, hogy két ember nagyon szereti egymást és mégsem működik együtt?
Már 8 éve együtt vagyunk, súrlódások mindig voltak, van egy kislányunk is. Szinte állandó a stressz, a vita és nézeteltérés. Teljesen máshogy vélekedünk dolgokról és nem tudunk együtt élni.
A legmegfelelőbb döntés a különválás lenne, de szeretjük egymást.
Természetesen van ilyen. Sajnos amikor úgy döntenek párok, hogy együtt folytatják az életüket, családot alapítanak ezeket a dolgokat nem veszik figyelembe.
Meg kéne tanulni a másik véleményét tolerálni, a rá tartozó dolgokba nem beleszólni. Nem kell mindenben azonos véleményen lennetek, de ez nem jelenti azt, hogy ezen álandóan veszekedni is kell.
Tartsátok tiszteletben egymás "territóriumát", feladatait, véleményét.
Igen valamennyire különböztünk mindig, de sikerült kompromisszumokat tenni, és minden jó volt. De a férjem iszonyúan megváltozott, másik munkahelye lett és azóta nem hajlandó semmire, csak az a jó, amit ő tart helyesnek és nem érti, hogy én ezt miért nem tudom tolerálni. El akar teljesen rekeszteni minket a külvilágtól, a családomtól és kisajátítani. Ez a baj, ami régebben nem volt, mert mindenkivel el tudott beszélgetni, közös programok voltak, minden működött és egyszerre csak nem.
Mindez sajnos csak a gyereke után mutatkozott meg.
Éljetek külön lakásban! Nem kell elválni.Két ilyen párt is ismerek. Az egyik az apjával lakik, a neje agyerekekkel meg a férfi dédanyjával.
A másik kivett egy szobát a lakásuk melletti házban, és átmegy, ha elegük van.
Ja a harmadik külföldön dolgzik, mikor hazajött veszekedtek a fáradtság miat ezért egy hétig szállodában aludt, nehogy összevesszenek, csak taliztak. akkor ment haza mikor lenyugodtak.
Mindenütt több gyerek van. 3.
Mi úgyanúgy vagyis hasonlóan vagyunk!
Én 16voltam Párom 18 mikor összejöttünk!Idöközben eltelt 11 év,felnötünk,kialakult a végsö "értékrendünk,gondolkodásunk ami ennél külömbözöbb nem is lehetne!És igaza van annak a válaszólónak aki azt irta hogy a gyerek issza meg a levét!Nálunk kettö van és állandó a harci helyzet miközben mellette egyikünk se tud/mer lépni!És lassan örlödünk mindketten és néha már attól félek hogy megutáljuk egymást miközben az életemnél is jobban szeretem emberileg a páromat!
Igen, de sajnos nem lehet vele semmit sem megbeszélni már. Eltereli, a gondokon egyszerűen átugrik és nem foglalkozik vele, úgy gondolja nekem elég hülye felfogásom van és nem értem meg, hogy mi 3-an vagyunk egy család. De igen megértem, viszont szükségem van a szüleimre, a tesóimra is. Az ő családja is létezik, őket sem szabad elhanyagolni. Heti egy-két alkalom nem a világ. Igaz? Persze nem állandóan, de a kislánynak is fontos, hogy társaságban legyen, úgy ragaszkodik mindenkihez.
Ő azt mondja én mehetek a kicsivel, de ő nem fog. Felvetettem a válást is, de arra van mikor ő is hajlandó, van mikor nem, mert szeret és nem akar elveszíteni. Miért nem lehet vele semmit sem megbeszélni? Ha gondok vannak, akkor ő támad és nem a problémákat beszéljük meg, hanem vitázunk. Hogyan tudnám vele megbeszélni? Mit mondjak, hogy kezdjem? Már el vagyok keseredve, ő azt mondja, már nem szeretem őt és ezét akarok elválni, meg hogy van valakim. De ez hülyeség, csak reálisan és éretten gondolkozok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!