Hogyan érjem el, hogy több mindent megengedjen apu? (SOS, holnapra kellene valami:|)
17/L vagyok, és zavar, hogy apu nagyon nehezen előlegez nekem bizalmat, annak ellenére, hogy nincs rá oka. 1,5 éve történt utoljára olyan, hogy nem mondtam neki igazat, ami aztán ki is derült, mert meglátták, hogy nem ott vagyok, ahova mondtam, hogy megyek. De ennek már másfél éve, és azóta nem történt semmi ilyen!
Egy konkrét helyzet: holnap szeretnék beutazni a barátomhoz egyből suli után(kb 40 km-re lakunk egymástól, ritkán tudunk találkozni:|). Viszont ami baj, hogy az egyik tantárgyamat lerontottam suliban. De a holnapot meg nagyon szeretném, nagyon látni szeretném már a barátomat, hiányzik:| Mivel mit mondhatnék neki, hogy biztosan elengedjen?
válasza:Nincs tuti módszer. Ismeretlenül még csak azt abban sem mernék állást foglalni, hogy az első néhány válaszoló javaslatához hasonlóan a szülő tanácsát kellene megfogadnod, aki külső szemlélőként jobban látja, mi jobb neked, vagy inkább a következő néhány válaszolóhoz és hozzád hasonlóan úgy gondoljam, hogy ésszerűtlen módon korlátoznak, és érdemes tenned valamit ennek a leépítéséért.
Módszered rengeteg van, de fogalmam sincs, a te esetedben melyik vezetne célra:
kérheted szépen;
hisztizhetsz neki, az idegeire mehetsz, amíg nem enged;
megbeszélheted vele normális hangnemben, kvázi tárgyalópartnerként;
kicselezheted, ha falaz neked valaki;
alkalmazhatod az erőpolitikát.
Egyik módszerre sem mondom, hogy azt csináld, a helyzetedtől függ. Nyilván a higgadt megbeszélés a legjobb, feltéve hogy apád is higgadt és nyitott tud lenni, és egyenlő félnek tekint téged. A probléma azonban nem itt ér véget, hanem jó esetben itt kezdődik. Ahhoz, hogy a megbeszélés hatékony legyen, tudnod kell apád valós motivációját. Valóban a tanulásod miatt aggódik? Nem lehet, hogy a barátod gáz az ő szemében, és éppen amiatt korlátoz, hogy elhidegítsen tőle. Az is lehet, hogy semmi baj, csak a szülők egy része nehezen veszi észre, hogy felnőtt a gyereke, és még mindig korlátoz. Lehet, hogy pusztán olyan a személyisége, hogy irányítani szeret. Anyádat is irányítgatja? Helyzetedtől függ, de talán a legjobb stratégia, ha vele állíttatod fel a konkrét szabályt. Pl. "Mit kell tennem [vagy mit vársz el tőlem], hogy elmehessek Gedeonhoz?" Ha ködösít, vagy nyilvánvalóan irracionálisat kér, abból tudni fogod, hogy egész egyszerűen nem akarja, hogy találkozzatok (tökmindegy, milyenek a jegyeid). Ha viszont egy teljesíthető dolgot mond, azt tartsd be illetve tedd meg, és számonkérheted rajta.
Köszönöm a válaszokat..
Az első néhány kommentre: tanulok idegen nyelvet, angolt, kitűnő vagyok belőle. Diplomázni nem tervezek, nem is várják el a szüleim, szóval ez nem függvénye annak, hogy mikor láthatom a barátom.
Igen, sajnos könnyebb nektek ítélkezni, és úgymond "osztani az észt", mint a helyemben lenni. Az istenért, 17 éves vagyok, legyek már fiatal, ne kelljen már úgy viselkednem mint egy 30 évesnek:/ Persze, igyekszem éretten kezelni a dolgokat, de nem foghatok fel mindent halálosan komolyan! Mikor éljek, ha nem most..? Egyébként be szokott ő is jönni hozzám, de azt se várhatom el, hogy mindig ő ugráljon. Egyszer ő jön, egyszer én megyek. De szerintem ez így is a reális.
Anyám egyébként nem szól ebbe bele, hosszú dolog, hogy miért, de nem érzi magát érintve az ilyen dolgokban....
Igen, van néhány verzió, hogy hogyan tudom kezelni/megoldani a helyzetet. Aznap az volt a legkézenfekvőbb, hogy elmentem a barátomhoz, de a szüleim tudta nélkül, délelőtt, mert apám csak nem engedett be..:l Sajnos nehéz úgy megbeszélni vele dolgokat, hogy ne legyen belőle vita. Nem azért, mert nem szépen kérem, vagy mert felemelem a hangom, hanem mert egyszerűen nem hajlandó a beszélgetésre. Legfeljebb fél percig, amíg kérdezek, és aztán kimondja: nem. Ha netán hosszabb ideig "beszélgetünk", elkezd vitázni. Én meg nem vagyok az a beletörődő típus:/ Próbálok érvelni, megfogni őt valamivel, de általában hiába. Igen, az tény, hogy a barátom nem a szíve csücske. Egyszer nem volt velem egyenes, de én később mégis visszafogadtam, megbocsátottam neki, mert nem ment nélküle. Apám ebbe nem igazán tud beletörődni. Elmagyaráztam neki már egy párszor, hogy adni akarok neki még egy lehetőséget, hogy bizonyítson, hogy helyre tudja hozni, amit elcseszett.. Talán mostanában már nem emlegeti olyan sűrűn a dolgot, de még mindig aggasztja a dolog, és szó mi szó, félt a csalódástól. De természetesen a jegyeimnek se örült. Ez is tett a latba nem keveset. Mostanra már javítgatom rajtuk, szorgalmasabban tanulok, igyekszem otthon is a szokásosnál többet segíteni. Egyszóval, megpróbálok 'jó gyerek' lenni, még ha picit nehéz is..:T Meg jó ötletnek tartom, hogy kérdezzem meg, konkrétan mit vár egy adott dologért cserébe.
Köszönöm a válaszokat, különösképp azokat, amiknek hasznát is vettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!