Jogosan érzem magam csalódottnak vagy neki van igaza?

Megpróbálom röviden leírni.

Több éve együtt vagyunk a párommal,de még mindketten a szüleinknél lakunk. Pályakezdő munkanélküliként vagyok sajnos itthon,februártól ő is munkanélküli lesz. DE kapott munkalehetőséget egy cégnél,pár hónap múlva aláírhatja a szerződést. Örülök annak,hogy legalább neki lesz valami munkája,de ezzel együtt vetődtek fel a problémák. A munkalehetőség egy másik megyében lenne,ami egy mezőváros,tehát még annyira sincs ott munka,mint itt a nagyvárosban,tehát távkapcsolatban élnénk (csak hetente járna haza)... a tanulmányaink miatt éltünk már távkapcsolatban,de úgy érzem,hogy ez most más. Nagyon rosszul érintett,hogy meg sem kérdezte a véleményemet,csak bejelentette,hogy ez lesz és kész.

Én szeretnék elköltözni a fővárosba,ott több lehetőség lenne állást keresni,mint itt,és ismerős is van,aki szólt,hogy bármikor bármiben segít. Megemlítettem a témát,és a páromnak egyáltalán nem tetszett az ötlet. Tudom,hogy drága az albérlet,és a főváros nem éppen a legjobb,de ott tudnánk dolgozni mindketten. El szerettem volna kezdeni valami közöset felépíteni,hogy végre legyünk együtt,szakadjunk el a szülőktől,kezdjük el a közös életünket,de most hatalmasat csalódtam. Neki nagyon fontosak a szülei (képtelen elszakadni tőlük),éppen ezért,úgy gondoltam,hogy egy olyan városban próbáljunk szerencsét,ami viszonylag közel van,és sűrűbben tudunk hazajárni.Én támogattam eddig mindenben,rengeteg áldozatot hoztam,most először kértem tőle egy ilyen komoly dolgot. Nem tudom mitévő legyek... Elhiszem,hogy a családi vállalkozás neki fontos,de ezzel együtt úgy érzem,hogy az én vágyaimnak,vágyaimnak vége. Nem akarok önzőnek tűnni,de tudom,hogy itt,ebben a helyzetben,ebben a városban nem fogok találni munkát. Nagyon félek,hogy mi lesz ennek a dolognak a vége,de nem akarom őt elveszíteni,mert nagyon szeretem,és nem semmiért vagyunk együtt ennyi éve. Borzasztó nagy a nyomás rajtam,rengeteget sírtam emiatt. Nem akarok ráerőltetni semmit,de nagyon rosszul esik,hogy az én véleményemet nem veszi figyelembe.

Nem akarok eltartott feleség lenni,az nem az én asztalom... Egy normális közös életet szeretnék.

Mit tegyek? Támogassam vagy győzzem meg a saját elképzeléseimről? Teljesen tanácstalan vagyok.

Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek!