Fiatal házaspár vagyunk, és elkövettük azt a hibát, h a szülőkhöz túl közel vettünk lakást! Mit tennétek a helyünkben?

ha ez hiba, akkor elkovettuk mi is - a szuleimtol 1 utcanyira, bár elég ha csak átmennek a kerten, anyoséktol 10 km-re lakunk. Mi a férjemmel az elején eldontottuk, hogy azért koltozunk kulon, hogy legyunk magunk is, saját életunk, amiben van helye a szuloknek, de nem foszerep. a kozelséghez viszont én ragaszkodtam, mert kozel van a városhoz, a munkába, ill. anyum segítségére is számithatok a gyerekkel kapcs. (helyben dolgozik, laza munkaidoben...)

az eskuvo utáni hetek, honapok viszont a nagy boldogság helyett veszekedésekkel teltek pont a kozelség miatt. Nehéz volt a szuloknek az uj helyzet, pedig elozoleg kollégiumban laktunk már jo ideig. MIndennap mindenki elvárta volna, hogy menjunk, és egyunk náluk, emellett pakoltak, otthon hetes maradékok sorakoztak a hutoben, a joszándék nem ismert határokat. és mi mentunk is, hogy senkit ne bántsunk meg, de munka és látogatások után egymásra nem nagyon maradt energiánk. Hétvégén ebédre hívtak...

miután a férjemmel sokat veszekedtunk emiatt,hogy vissza kéne venni, de nem állnak le maguktol, kezdtuk nem elfogadni a meghívásokat, kifogásokat keresni, emellett persze elmondtuk, hogy onállo háztartást szeretnénk és jo viszonyt, azota mondjuk hogy OK.

kicsit bonyolodott a helyzet, miota megszuletett a fiunk, anyosék heti program, de anyumékhoz szinte mindennap átmegyek. Nem kotelezoen, nekem is jolesik kimozdulni. Ha nincs kedvem, tudják és nem gond. Anyum ha át is jon, igyekszik úgy, hogy miután a férjem megjon, csak rovid ideig maradjon. Ha náluk vagyok is délutánonként, mire megjon a férjem, megyek haza, és elfogadják.

lehet,valakinek ez nem tudnik problémának, de hosszútávon felorli az embert az állando idegeskedés. Lehet szeretni okosan is. a kis távolság nem feltétlen kell, hogy rossz legyen. Beszéljetek veluk, vagy ha nem megy, probáljátok kihúzni magatokat a mindennapos dolgok alol.