Fiatal házaspár vagyunk, és elkövettük azt a hibát, h a szülőkhöz túl közel vettünk lakást! Mit tennétek a helyünkben?

Először is finoman adjátok ezt a tudtukra! Ha ez nem segít akkor:

Ha adtatok lakáskulcsot nekik, akkor azt valami ürüggyel kérjétek vissza. Néha amikor látod, hogy jön mondd azt, hogy éppen sürgősen el kell mennetek fontos ügyben, aztán húzzatok el egy félórára (mondjuk fagyizni egyet).

Kezdjetek el látványosan a nyakura járni, jó sűrűn, hogy átérezzék a problémátokat. Néha hagyjátok magatokat rajta kapni intim dolgokon (Pl. ha látod jönni kissé ziláld össze a hajad, és a ruhád), az általában nagyon beteszi náluk az ajtót.

Egy kollégám foglalta össze ezt egy mondatban: "Legalább olyan távolságra kell költözni a rokonságtól, hogy már ne lehessen átmenni papucsban!"

Húúúúú szegények!

Miért nem tudtok elköltözni, ez kézenfekvő . Ha most így gondolod, akkor mi lesz 5 év múlva. A te szüleid?

Le kell ülni beszélni, ha van bennük tolerancia és illem, akkor nem sértődnek meg, mert jogos, amit kértek.

Nem vagytok már kisgyerekek, szeretnétek a odlgotokat végezni, a saját életeteket élni önállóan, és jó az maikor néha hiányoznak a szülők, mert a látogatásnál annál nagyobb az öröm.

Néha már túl sok, ha a egymás nyakán vagytok.

Nektek külön fészketek van. Még jó hogy a nászúton nem akartak veletek menni, vagy megosztani veletek a hálószobát.

:)

Szerintem ez tapintatosság kérdése is valahol, más szavakkal nem tudom kifejezni. Nem kell mindent eltűrni szó nélkül, mert ez később egy nagyobb feszültséget is kelthet. Érezzétek magatokat otthonosan a lakásotokban, tudom hogy velük nem tudtok elég lazán élni ott.

Én az unokatesómmal vagyok így, szülőkkel élek, gyakran jön fel hozzánk baírátom, nekem külön szobám van, a csajszi itt jár suliba, és mivel robogóval hamar ideér a felesleges idejét itt szokta tölteni, gyakran itt dekkol sokszor fél napokat, amikor unalmában nincs mit csinálni, vagy mikor már barátnői is alig bírják lerázni. Egyedül hagyni illetlenség itt, ha lemegyünk valahova akkor velünk jönne, és akkor már nem az igazi,

nem kell gyertyatartónak, és én nem fogom minden programomat lemondani miatta, mert nincs itthon más akivel cseverészhetne. Haza meg nem akarom küldeni...

Végülis ide csak kajálni jár, meg interhetezni, télen melegedni, meg hogy eldicsekedjen h neki milyen jó blá blá :) rém unalmas, szerintem tökre gáz a csaj és nem veszi észre magát. De persze nem vagyok tiszteletlen, csak éreztetem vele, hogy kellemetlen már egy kcisit, amit művel, és nem am i szégyenünk, mert ez őt minősíti. Most nem akarom bántani a zsülőket, csak erre a lányra tértem ki példa képpen, de persze ez kicsit más story.

Szia!

Én a szüleimmel lakom egy udvarban, de külön házban. A férjem anyukája egy utcával feljebb, mint mi, a legjobb haverja szintén anyósom utcájában. Ebből akár válás is lehetne, de mi már az elején letisztáztuk a dolgokat. Az unokát mi visszük látogatóba, még a szomszédba is, hétvégén pedig lehet jönni a mamáknak babázni, a férjem pedig haverkodik 2-3 hetente. Attól, hogy közel lakunk mindannyiunknak van magánélete, amit tiszteletben kell tartani. Anyukám egyébként szeret beleszólni a dolgaimba, de ha nem itt laknék, akkor is, mert a nővérem 200km-re költözött és telefonon keresztül bizony tudja osztani az észt:) Ez szerintem akkor is probléma lenne, ha nem laknátok olyan közel. Mindenképpen le kell ülni ezt megbeszélni.