Volt már olyan érzésed hogy utálod anyádat/apádat? Ha igen mikor, és miért?

Igen, édesapámat azért mert csak egyszer láttam életemben, és a hozzáállása nagyon nem tetszett.

Édesanyámat meg azért, mert túlságosan benne van az okkultizmusba, a jóslásban él, és nagyon tönkretette már ez, és nem fogadja el a segítségünket.

Senki nem tiszteli, és ő elvárná, de ő sem tisztel senkit... stb stb...

Igen, apámat.

Azért, mert elhagyta édesanyámat egy 10 évvel fiatalabb nőért.

Azért, mert soha nem annyi gyerektartást adott, amennyit kellene. Pedig, bőven lett volna miből.

Azért, mert soha nem volt mellettem amikor baj volt, vagy csak beszélgettem volna vele. Ellenben mindig elsőként alázott meg, ha rossz jegyet/intőt kaptam, vagy éppen csak tetszett egy osztálytársam, vagy bárki.

Azért, mert soha egy jó szót nem mondott rólam, de kritizálni, sértegetni mindig tudott.

Azért, mert nem tetszett neki édesanyám boldogsága, amikor a nevelőapámhoz hozzáment, és rendszeresen előttem szidta ezért. (Szerencsére magát meghazudtoló módon, viszonylag normális hangnemben tette ezt, nem annyira durván)

Azért, mert 10 évesen a hétvégi láthatásokon nem tudott hová tenni, így elvitt Oi-kor, Kárpátia, és Egészséges Fejbőr koncertre. 10 évesen...

Azért, mert most egy nálam 3 évvel idősebb nővel van együtt, (45 éves fejjel) akinek fizeti az egyetemet, eltartja, külföldre viszi, kinyalja a seggét, megvesz neki mindent, de tőlem visszakérte azt a 100.000 Ft-ot, amit egyébként ajándékba adott, azért, hogy feltudjam újítani a lakást, ahová költöztem 2 éve, 18 évesen. Itt megemlíteném, hogy engem soha nem kényeztetett el, rám sajnálta a pénzt, pedig én nem egy pár hónapos/1-2 éves kapcsolat vagyok az életében, hanem a lánya.

De legfőképp azért, mert soha nem vett komolyan, legyen bármiről is szó, és soha nem éreztem, hogy jobban szeretne egy púpnál a hátán. :)

Egyszer nagyon megharagudtam Anyukámra. Nem igazán utálatot éreztem, inkább csalódottságot. Annyira nem tudta elfogadni exemet, hogy képes volt megkérni valakit, hogy hívjon fel engem és mondja azt, hogy az exem megcsal egy másik nővel és ekkor és ekkor ott töltötte az éjszakát. Tudtam, hogy hazugság, csak azt nem tudtam, hogy ki áll mögötte. Aztán a "szerető" őszinteségi rohamot kapott és felhívott, hogy hazugság. Mondtam, hogy ha már ennyire őszinte, akkor mondja meg, hogy ki az értelmi szerző. Erre anyu munkatársának a nevét mondta. Mondtam anyunak, hogy tüntesse el előlem a lányt, mert megtépem, holott abszolút nem vagyok az erőszak híve. Aztán kiderült - anyum vallotta be -, hogy ő is benne volt, mert jöjjek már rá, hogy nem hozzám való.

3 héttel később én szakítottam a sráccal, miután rájöttem, hogy többször is társkeresőzött mellettem...

Amióta véget vetettem a kapcsolatnak mindenki dicsér, hogy kivirultam, látszik, hogy nyugodtabb vagyok.

Nem haragszom már Anyukámra, mert rájöttem, hogy nekem akart jót, még ha nem is a legjobb módon. Igaza volt, nem illett hozzám.