Milyen az, amikor Te vagy az idősebb testvér?

Nekem két kisebb testvérem van. A húgom csak pár évvel fiatalabb, és jó hogy van. Kölcsönösen mindig számíthatunk egymásra. Kiskorunkban sokat veszekedtünk, és rengeteg igazságtalan büntetést kaptam miatta, de akkor is szerettük egymást. Kamaszkorunkban kissé eltávolodtunk, ehhez hozzájárult persze az is, hogy mindketten máshol tanultunk, alig találkoztunk. Az utóbbi években megint közelebb állunk egymáshoz, tavaly együtt is laktunk, most megint más városban vagyunk, de gyakran találkozunk.

Az öcsém jóval fiatalabb nálam. Neki kicsit mintha a pótanyja lennék. Szinte jobban hallgat rám, mint a szüleinkre, holott csak havonta találkozunk. Vele más a kapcsolatom, túl nagy a korkülönbség ahhoz, hogy olyan szoros alakuljon ki, mint a húgommal. De talán majd ha felnő.

Nekem egy öcsém van, 3 év van közöttünk. Az mindig nagyon irritált, hogy nekem kellett kiharcolni bizonyos dolgokat, öcsémnek már sokkal könnyebben megengedték. Meg valahogy az volt, hogy jaj hát ő a kicsi, tőle nem vártak el annyit, mint tőlem. Lehet persze, hogy csak én éreztem így, ki tudja.

Amúgy jóban vagyunk, de gyerekkorunkban állandóan veszekedtünk. Most, hogy mindketten felnőttek vagyunk, semmi gond nincs, jókat tudunk beszélgetni, segítünk egymásnak, stb. Én is segítek neki, de ő is nekem.

nekem húgom 4évvel fiatalabb,öcsém 12 évvel fiatalabb nálam. a húgommal gyerekként nagyon jól elvoltunk amíg kamasz nem lett-utána nagyon sokat veszekedtünk.de 17-18 éves korára megint normális lett a helyzet.nem könnyű vele mert tipikus KOS,és csak neki lehet igaza-ebből adódóan vannak /lesznek viták.

az öcsém az első években inkább a "gyerekem" volt a korkülönbség miatt,és én élveztem is ezt a helyzetet-ezért nem is volt nehéz belerázodni az anyaságba mikor gyerekem lett. ŐT egyenesen imádtam,akármit csinált mindig megvédtem,és ha egyest hozott az iskolából mindig megpróbáltam kimagyarázni helyette.anyu mindig is haragudott ezért.most már ő is lassan felnőtt lesz,és hát a kamaszkor nála sem telt egyszerűen,ugyhogy mostanában már neki is vannak olyan beszólásai ami miatt mérges vagyok rá..!

DE:akármennyire is összeveszünk jól tudják,hogy számíthatnak rám..

Sokáig "gyilkoltuk egymást", és bizony előfordult, hogy féltékeny is voltam az öcsémre, mert nagyszülők, szülők is rendesen körbeugrálták. Tudni kell, hogy Anyukámnak nincs testvére, tehát az ő szülei egyszerűen csak örültek az új unokának, viszont Apukámék részéről (itt három testvér van) a lány unokák után megszületett az első fiú, hát... rendesen el volt kényeztetve.

Sokáig különösebben nem vettem észre semmi különöset a kapcsolatunkban, olyan természetes volt, hogy vittem magammal reggelente, kiraktam az oviba, és átmentem a suliba, később meg mentem érte a napközibe, ha a szüleim dolgoztak. És valahogy ez mindig is így alakult.

Mikor nagyobb lettem, és komolyabb dolgokat is rám lehetett bízni (pont ezért, mert én voltam az idősebb, nagyon hamar önállósodtam), már én hordtam az orvoshoz, ha épp Anyusék nem kaptak szabit, vagy elmentem neki bevásárolni a suliba... Ez mind-mind természetes volt.

Miután a suli mellett elkezdtem dolgozni én is, állandóan elkényeztettem, és a mai napig is így van, előbb veszek meg akármit is a testvéremnek, ha szüksége van rá, mint magamnak például :)

Miután már bőven elkezdett kamaszodni, nagyon sokat változott a kapcsolatunk, azóta egy csomót lóg a nyakamon, megbeszélünk szinte mindent, elmegyünk együtt sörözni, közösen vásárolgatunk, sőőőt, büszkén veri a mellét, hogy milyen jó fej nővére van, akár hajnalban is felkelek, és megyek a világ végére érte és a haverjaiért, és mindent megcsinálok, amit szeretne.

Cserébe néha csak úgy spontán meglep ezzel-azzal, ami épp megtetszik neki, behozza a teát, ha beteg vagyok, felhív telefonon, ha sokáig nem látjuk egymást, mert váltva vagyunk itthon (én dolgozom, ő suli/gyakorlat), szóval, egy szavam nem lehet, imádjuk egymást. :) Fura, hogy most már nem csak én istápolom őt, hanem ő is vigyáz rám :) Sőt, ha 3-4 éve valaki azt mondja, ez így lesz, hát... nem biztos, hogy elhittem volna. :)

23L, a tesóm pedig 18F

Szia!

Kiskorunkban én féltékeny voltam az öcsémre, mert úgy éreztem, h vele többet foglalkoznak, és ha veszekedtünk valamin mindig én kaptam meg, h "legyen több eszem", ami gyakorlatilag annyit jelentett, h neki adtak igazat, ő játszahtott a játékkal, ő nem kellett megegye a nem finom főzeléket stb. (gondolom érzed, h abszurd ha egy 5 évesnek azt mondják, h legyen több esze. És amikor az öcsi lett 5 éves, akkor meg 8 évesen kellett több eszem legyen.)

Olyan Tom és Jerry feeling volt, h ő mindig piszkált, idegesített, hogy aztán beguruljak, és a szüleink őt hozzák ki kis ártatlanként.

Aztán olyan kamaszkor környékén alábbhagytak a veszedések. Ő felhagyott a hecceléssel, én meg önzetlenül próbáltam segíteni őt. (pl. házit írni, bulizni hívni)

Most meg nagyon nagyon jó tesók vagyunk. És szerintem már nem érezhető a korkülönbség. Vannak területek, amiben ő tapasztaltabb, és ő segít nekem.

:)

Nekem hugom van, majdnem 10 évvel vagyok idősebb nála. Én soha nem voltam féltékeny, ennek ellenére vmiért ő igen :))

Én 30 vagyok, ő 20. Mióta főiskolára jár és diákmunkát végez, azóta rengeteget változott, előnyére. Addig nem nagyon tudtunk miről beszélgetni és követelőző volt (nem velem, hanem szüleinkkel). Szerencsére változott a nézete és a természete is. Így most már az utóbbi 1 évben tényleg testvérként közelítünk egymás felé :) Kezd felnőttként viselkedni :) Ez a nagy korkülönbség miatt van, hogy így alakultak az eddigi dolgaink, biztos vagyok benne, hogy ez csak pozitív irányba változhat.

Örülök, hogy ő van nekem.

Egyébként kiskoromban is nagyon szerettem volna már egy tesót, az oviban bemeséltem az óvónőknek, hogy anyu terhes, annyira szerettem volna már kistesót. Anyukám meg nézett egyet, amikor jött értem és gratuláltak neki az óvónők :)))

3 évvel fiatalabb húgom van, amíg kicsi volt, nyűg volt. Meg kellett várni a suliban, míg végez, a barátnőimhez fel kellett vinnem, mert a város másik végében laktunk.

15 évesen nagy nehezen kiharcoltam, hogy legyen mobilom, a tesóm meg csak úgy kapott, mert ha nekem is, neki is. Ez zavart talán a legjobban, hogy én keserves harcokat vívtam, és utána a javak/jogok őt is megillették, úgy, hogy semmit nem tett értük.

Aztán ahogy kamaszodtunk, ő érettebb és komolyabb lett, én meg mosolygósabb. Mindig úgy éreztem, hogy ő viselkedik úgy, mint egy felelősségteljes nővér, én meg mint egy szeleburdi húg. Úgyhogy a korunk ellenére fogalmam sincs, milyen idősebbnek lenni.

24/L

Én 20 éves vagyok, a húgom 14 múlt karácsonykor. Ami azt illeti én nem szeretek idősebb testvér lenni. Amikor kikéri a véleményemet, vagy segítséget kér, az jól esik, és akkor mindig hízik a májam. :)

De ő annyira naiv, és még annyi mindent nem tud, amiket én már megtapasztaltam az ő korában. Őt elkényeztetik, és ezt kihasználja. Én már szerencsére különélek, így nem kell nap mint nap vele lennem. De amikor látom például az egyik közösségi oldalon, hogy kapcsolatban van, mindig ideges leszek. Akkor mindig mondja, hogy neki pasija van stb. Persze kapcsolatról szó nincs, a fiú ennyit mondott neki, szó szerint: "teccö geca". Na, én ezektől rosszul vagyok, és még végig sem hallgat, csak kiakad, hogy én nem örülök az ő boldogságának... Örülnék én, ha nem az tenné boldoggá, hogy mind a 700 ismerőse látja, és lájkolja hogy kapcsolatban van, hanem valaki tényleg azért szeretné, aki.

Már nagyon unom, hogy mindig a helyes útra kell terelni, hogy ha csinál valami hülyeséget, mindig más háta mögé bújik. Tudom, hogy még fiatal, de később sem lesz jobb, ha így folytatja. Tehát nem jó idősebbnek lenni-szerintem. És még mi lesz egy pár év múlva...