Mit gondoltok az alábbiakról? Mit tennétek a helyemben? És hogy kezdhetnék neki a teljes önállósodásnak?

A kérdésem az alábbi eset folytatásából ered:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Az én húgom az, aki 13 évesen detoxban járt, 16 évesen pedig elkapták drog fogyasztásáért (mint kiderült később) és árulásáért is. Sajnos semmiféle komoly büntetést nem fog kapni, a fogyasztásért max egy elvonót, a tárgyalások legkorábban fél év múlva kezdődnek. Mint írtam korábban, a húgom 1 éves szobafogságot kapott itthon, azonban ez a gyakorlatban egy hétig sem tartott. A zsebében cigit találtak pár napja, mikor kocsmázni indult (6 nappal a rendőrségi ügy után), és igérgette anyámnak, hogy leszokik. Ez nálam nagyon kiverte a biztosítékot, hisz a drága Marlborot szívja állandóan, a ruháimat eladta a csöves barátainak, anyám aranyékszereit is el akarta adni és lop is, nagyon durván.

Mindezek ellenére a szüleim olyan természetesen beszélnek a húgom ügyeiről (pl a földrajz bukásáról), mintha ő lenne a gyerekek mintaképe, természetesen semmit nem kapott az említett dolgokért.

Nekem elegem lett az igazságtalanságból. Jövőre külföldre akarok menni (csak 80km-re innen) egyetemre, nagyon nagy lehetőség lenne, mindenki biztat. Kivéve a saját családomat, mert szerintük én egy sz*r ember vagyok, aki nélkülük semmire sem fogja vinni (persze támogatás 0). Na most a helyzet az, hogy bár jók az anyagi körülmények, a szüleim nem hajlandóak fizetni a tanulmányaimat, mondván, ők nem azért dolgoznak, hogy én "elhawaiiozzam" (szerintük az iskolába járás az, nekik ez csak láblógatás). Havi 25 ezer Ft-ból (+ ha tudok dolgozni, annak a bére) fizetem a bérleteim, a ruháim, az ebédem iskola közben, mindent a rezsin és az itthoni kaján kívül. Az egyetemen is jól tanulok, bár a lelki problémák miatt eléggé lerontottam idén. Mégis én vagyok a szüleim számára a legnagyobb senki, sz*rházi a Földön. A húgom szerintük talpraesett, okos, szép, és ő a kedvencük, sőt már a hangomat sem emelhetem fel rá, mert keményen megvédik (még akkor is, mikor ő kezd el ütni engem!).

Mikor elegem lett, és megmondtam a szüleimnek finoman, hogy ez így nem oké, és miért hagyják, hogy a húgom bűntudat nélkül így megússza (mert nincs bűntudata, a napnál is világosabb... azon töri a fejét azóta is, hogy játssza ki a bíróságot majd, mit hazudjon). Erre tegnapelőtt úgy kiakadtak rám, hogy én vagyok a legmocskosabb dög, a leggonoszabb ember a Földön, hogy mit magyarázok a húgomra, és takarodjak el innen, ha nem tetszik a rendszer, így tényleg fogtam magam és elmentem. Azonban nincs hova mennem, senkim nincs, aki támogatni tudna, és vizsgák kellős közepén vagyok. Holnap is és pénteken is vizsga, de itt sírok és nem tudom, mihez kezdjek, már úgy legyengültem az állandó sírástól és idegeskedéstől , attól, hogy a maradék önbizalmamat is teljesen elvették. Herpeszszerű foltokkal van tele az egész testem már 1 hónapja, és nem gyógyul (pedig 2 hete el kellett volna tűnniük), alig élek. Miután hazajöttem tegnap, nem szóltam senkihez, bezárkóztam a szobámba. Már kezdtem jobban lenni és összeszedni magam, erre ma reggel berontott anyám és elkezdett gúnyolódni, hogy miért nem maradtam a barátoméknál, hogy jobb lenne, ha végre eltakarodnék innen (akkor megenné őket a kosz, mert egyedül én takarítok, persze mégis én vagyok a mocskos, lusta dög). Még erre sem szóltam anyámnak semmit. Aztán megint elkezdte a cicámat bántani, amire kiakadtam és a fejéhez vágtam, hogy elegem van, hogy kivételeznek a húgommal, hogy míg ő drogokra és cigire költi a pénzt, addig én a külföldi tanulmányaimat nem tudom majd fizetni, hogy utálnak engem. Erre anyám nekemjött, elkezdtünk lökdösődni, meg akart verni. Azt mondta, én vagyok a leggonoszabb ember a világon (nem értem, miért). Aztán épp jött az asztalos, ekkor hagyta abba, de még előttük sem bírtam visszafojtani a sírást.

Bezártam az ajtót, talán így nyugtom lesz. Ezentúl, míg itt kell lennem, ezt fogom tenni, bezárkózom mégjobban. Ez azért már sok, hogy nem szólok senkihez egy rossz szót sem, tűröm, ahogy kivételeznek, és mégis nekiállnak terrorizálni. Mondhatom, a szívem már alig bírja, érzem. És az idegeim is...

Mit gondoltok? Sajnos költözni egy pár hónapig még biztosan nem tudok. A diákmunka 0, a 450Ft-os órabér semmire sem elég, a külföldi munka nem jött össze, talán majd tavasszal.

Bocsánat, hosszú lett.