Az édesanya korai halála miatt lehet visszahúzódó egy gyerek?

Bármi miatt lehet visszahúzódó egy gyerek vagy felnőtt, mindegy mennyi idős. Az én szüleim élnek, egyik sem halt meg (szerencsére). Ennek ellenére nagyon zárkózott vagyok (ahogy mások mondják). Volt már párkapcsolatom, de a személyiségemnek köszönhetően véget is ért hamar. Hiszen, ha a párunk nem tud velünk kommunikálni, akkor az egész kapcsolatnak semmi értelme. Barátaim szintén nincsenek, egyáltalán, és ezt szó szerint értem. Egy barátom sincs már hosszú évek óta, amióta véget ért az általános iskola. (akkor sem voltak kimondottan barátaim, inkább haverok) Soha senkivel nem beszélek a családomon kívül (a szűk családra, szülőkre gondolok), még az unokatestvéremmel is képtelen vagyok anélkül beszélgetni, hogy el ne csuklana a hangom, el ne pirulnék (ok nélkül) és rosszul ne lennék fizikailag. Munkám természetesen nincs, hiszen az utcára sem tudok kimenni kíséret nélkül (agorafóbiám van). Olyan rosszulléteim, pánikrohamaim vannak, hogy gyakorlatilag semmit nem csinálok soha, csak itthon ücsörgök egyedül. Egy ideig pszichiáterhez jártam, aki megállapította, hogy szociofób vagyok, enyhe agorafóbiám van és pánikbeteg vagyok. Ezzel persze nem mentem semmire, adott gyógyszert, ami elfogyott, és nem tudok újat venni, mert csak receptre lehet kapni, de már a pszichiáterhez is képtelen vagyok elmenni. Oda sikerült visszavezetnünk a dolgokat az orvossal, hogy a szüleim annyira elzártak a külvilágtól, hogy gyakorlatilag életképtelen lettem és csak úgy tudok létezni, ha itthon vagyok, vagy segítenek nekem mindenben.

És nem halt meg egyik szülőm sem...

Nekem az a véleményem, hogy mindennek oka van, de az ok lényegtelen, hiszen a jelenlegi állapot a fontos, nem a múlt. Ha akarsz, nagyon akarsz, akkor talán tudsz változtatni a dolgokon. Én megpróbáltam és nem sikerült egyenlőre, de nem adom fel, eldöntöttem, hogy "normális" ember leszek egyszer.

21/L